Nehéz megbánni, hogy szerettem őt, nehéz elfogadni, hogy elveszítettem őt, de mindent egybevéve, az a legfájdalmasabb, hogy el kellett engednem.

Hogy ki vagyok? Kérdezd azokat, akik nem tudnak rólam semmit. Ők majd elmondják..

Elmentél. Rájöttem, hogy nagyon szerelmes voltam beléd, és hiányzol. De elmentél...

A legelső csalódás után soha többet nem tudta magát teljesen átadni a másiknak. Félt a szenvedéstől, az elvesztéstől, az elkerülhetetlen szakítástól. Persze ezek a dolgok mindig is hozzátartoztak a szerelem útjához - így hát csak úgy tudta elkerülni őket, ha idejében letért az útról. Ahhoz, hogy ne szenvedjen, az kellett, hogy ne is szeressen.

Megváltoztál, s így már nem az vagy, aki nekem kellett valamikor, azon a napon...

Magamra maradtam a gyűlöletemmel és kínzó fájdalmammal. Mintha borotvapenge ágyon vonszolnának keresztül lassan. Olyan fájdalom, ami helyett bárki a halált választaná, csak szabaduljon tőle.

Soha ne mondd, hogy elveszítetted. Mondd, hogy visszaadtad.

Nekem ő az életem, de az ő életében én még csak egy utolsó lehetőség sem vagyok, és ez őrülten fáj..

Tonnányi dolog lenne, ami hiányozna az együtt töltött időből, de lenne egy dolog, ami nem: az összes kétség. Az összes éjszaka, amikor ébren feküdtem, és azon gondolkodtam, hogy vajon még mindig én vagyok az, akit akarsz..

Az fájt a legjobban, hogy a szemembe mondtad, hogy szeretsz, de már nem ezt érezted.

Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek..

A legelső csalódás után soha többet nem tudta magát teljesen átadni a másiknak. Félt a szenvedéstől, az elvesztéstől, az elkerülhetetlen szakítástól. Persze ezek a dolgok mindig is hozzátartoztak a szerelem útjához - így hát csak úgy tudta elkerülni őket, ha idejében letért az útról. Ahhoz, hogy ne szenvedjen, az kellett, hogy ne is szeressen.

Vannak nagyszerű emberek, akikkel rosszkor találkozunk. És vannak emberek, akik attól nagyszerűek, hogy jókor találkozunk velük.

Nem hiszem, hogy valaha is közelről láthatom őt... Jöjjön bármilyen közel.

Zajlik az élet, telnek az évek, és a szép emlékek még néha visszatérnek.

Sírtál; nekem elviselhetetlen volt a gondolat, hogy okod lehet sírásra, akkor, ott, megfogadtam; ha rajtam múlik soha többé…

Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol.

Ő a legjobb barátnőm, ha összetöröd a szívét, én összetöröm az arcod.

bármerre menekültem is, mindenütt téged láttalak magam előtt...

Bizonytalanságomat azzal próbáltam leplezni, hogy mindig rövidre fogtam a mondandómat, ha arról beszéltem, hogy mit érzek iránta. Előfordult, hogy szerettem volna többet mondani, de mire összeszedtem a bátorságomat, már el is illant a pillanat.