2012. február 19., vasárnap
Álom volt és fáj az ébredés, de álmaimban mégis visszatérsz.
Viszi a szívemet vágytól-vágyig, egyszer kell úgy, hogy nem kell másik.
Tudjátok azt, hogy most mi lenne nekem a legfaszább? Pezsgő meg kaviár meg olyan srác, aki nem basz át!
Feljön az esti csillag, igen, elmúlt a nap. Eljön a búcsú perce, csak egy emlék marad.
Nem vagyok már én sem az a lány, aki csak a nagy szerelmet keresi, aki az utcán csak a fiúkat lesi.
Oly sok a szenvedés, a jóindulat kevés.
Minden férfi egyforma. Csak az arcuk más, hogy ne keverjük össze őket.
Újabb bejegyzések
Régebbi bejegyzések
Főoldal
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)