2012. április 8., vasárnap

Máris hiányzol. Minden veled töltött perc csak erősíti bennem a vágyat, hogy még több percet töltsek veled. Boldog vagyok veled. Olyan boldog, hogy azt talán már nem is szabad. Ezentúl ha a jövőre gondolok, nem azt mondom majd: "én ezt és ezt teszem", hanem azt: "mi ezt és ezt tesszük." És ez mindent megváltoztat. ♥
A cuki srácok megőrjítenek, a dögös srácoktól olvadozol, a menő srácokról álmodozol. De a vicces srácokba beleszeretsz úgy, hogy észre sem veszed. :)
Úgy teszek, mintha túl lennék rajta. És majd azt mondom magamnak: az élet megy tovább nélküled.
Elképzelem, milyen érzés lehet, ha olyasvalaki érint meg, aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál. Hozzád ér, te pedig arra ébredsz, hogy a keze a szíveden van.
Nézd, engem nem bánt már semmi, amit elhagyok, és már nem fáj annyira, tudod, csak belehalok.
Valahogy nem érzem, hogy ennél jobb lehet, valahogy nem érzem, hogy fogom két kezed, valahogy nem látom, hogy mellettem lennél, tegnap még azt hittem, mindent megtennél...
Valaki megtanított arra, hogy az élet nem álom. Valaki megmutatta, mi a szeretet. Valaki megéreztette velem milyen, ha elfelednek, és nem szeretnek már. Az utolsó azt hiszem, Te voltál.