2013. február 7., csütörtök

Minden perccel jobban köt magához. ♥

♥♥♥ Márk ♥♥♥

Ha te nem lennél, én se lennék. Lehet, néha összekapunk, de nagyon szeretlek, és sosem engedlek el.
Megtanultam erős maradni, amikor azokat a zenéket hallgatom, amit együtt hallgattunk.
Számomra a tetoválás egyfajta kifejezési mód, egy összefüggő kép, amely az életem egy olyan szakaszát mutatja be, amikor sokat változtam, és próbáltam megfogalmazni magamban, hogy merre tartok. Nagyon könnyű elveszni a mindennapokban, de a rajtam látható jelképek és ábrák emlékeztetnek arra, hogy van dolgom a Földön. A feladat- és élettudatosságot jelképezi számomra, hogy honnan jövök, hová tartok, illetve hogy mik az erősségeim, és mi fontos az életben.
Elítélhetsz azért, ahogy éltem, viszont lehet, hogy Te már a negyedénél feladtad volna.
A nap, mikor elmentél, volt az a nap, mikor rájöttem arra, hogy semmi sem lesz már ugyanaz.
Kíváncsi vagyok, mit gondolsz, amikor megpillantasz. Illetve... gondolsz egyáltalán rám? Vagy én is csak épp olyan vagyok a szemedben, mint a többi ember? Talán mosolyogsz egy kicsit, amikor meglátsz. Talán sikerül néha egy kis boldogságot csalnom a napjaidba. Talán szereted, ahogy a vicceiden nevetek. Talán a te szíved is ugyanúgy megdobban ilyenkor, ahogy az enyém. Talán... remélem így van.