Nem akarok rád várni, nem akarok úgy felkelni, hogy gondolkozok, reménykedek, hogy most jó lesz, de nem tudok elszakadni tőled. Ez az egyik ok, amiért nem tudlak kiverni a fejemből, és csak a képedet tudom nézni, de nem akarlak többet látni...

Tudod mi a legrosszabb abban, ha összetörik a szíved? Az, hogy nem tudsz visszaemlékezni arra, hogyan éreztél azelőtt.

Nem is tudom mi a rosszabb; megtalálni és tudni, hogy nem kellesz neki, vagy örökké keresni?

Nem fogjuk egymást keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, ott lesz bennem a dac, hogyha nem hiányzom, miért keresselek. Te sem fogsz hívni, már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban. Ott leszünk egymás múltjában, nézzük majd az ajtót, de nem fogjuk újra kinyitni. Nincs miért, ebből nem lesz happyend, szerelem sem, semmi. Nem vagy benne a tegnapjaimban, a holnapjaimban, mert nem akarom, hogy benne legyél.

Utálom, amikor olyan valaki hiányzik, aki nem is törődik velem.

Van valaki, akire várok, legyen az egy nap, egy hónap vagy egy év, én várni fogom akkor is, ha esik vagy havazik… de mi mást tehetnék, ha egyszer szerelmes vagyok belé? 

Emlékszem még arra a napra, a kopott padra ahol magadhoz öleltél, bárcsak soha nem engedtél volna el...