Azokban az órákban, melyeket veled töltöttem, olyan életem volt, amilyenről milliók álmodnak: meseszerű.

wáowáá. több mint 1800 látogató. ! köszönöm szépen. ♥ :) szóhoz sem jutok... xd

Már nem beszélünk és nem tudom, hogy miért. Ez olyan, mintha szárnyakat adnál és közölnéd, hogy nem repülhetek.

Keres a lelkem, kíván a szám, de hiába hívlak, csak a magány nyit rám. Könnyes szemmel a telefonod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. A lelkedben keress, ha néha hiányzom.

Nem akarok erre gondolni, nem akarok erről beszélni, nem hiszem el, hogy így ér véget.

Hogy a moziba először a kezét fogod meg, de ezt is csak egy filmen látod, és csak a tévében laknak együtt olyan sokáig a jóbarátok.

Már azt hiszem nem érdekelsz. Csak az a baj hogy ezt mindig így gondolom amikor nem látlak. Aztán megint látlak és megint csak téged akarlak, egyszerűen lehetetlen téged elfelejteni. Összeköt minket a közös múlt ami kísért minden álmomban. Az együtt töltőt percek amiket soha semmiér nem cserélném el.