Amíg nem mondod valakire, hogy Ő AZ! - addig nem is szereted igazán. És ha felmerül benned a gyanú: "Lehet, hogy mégsem Ő AZ? " - azt jelenti, hogy már nem szereted.

Menj és feledj! Szívem beéri azzal, hogy megsirat és sohasem feled.

'Örökké'? Úgy érted, míg nem találsz jobbat, igaz?

Álmok, emlékek, szép szavak, ez minden, ami a múltamból megmaradt.

forrás: http://angyalka19.blogspot.hu/

Ültünk a fűben egymás szemébe nézve. " Barátok. "- visszhangzott fejemben. Bár mindketten tudtuk, hogy ez több ennél, jóval több. Ugyanakkor azt is tudtuk, hogy nem szabadna, hogy így legyen. Ezt nem játszhatjuk el még egyszer, nem lenne helyes a másikkal szemben. De fáj... Néha eszembe jut, hogy már soha többet nem ölel ÚGY. Nehéz lesz. Könnyebb lenne, ha nem beszélnénk, de mégse - mert azt nem élném túl.

Azonnal eltávolodott tőlem, ha kimutattam, mit érzek iránta, mintha nem mert volna hinni benne, hogy joga van a boldogsághoz. Emlékszem, néha úgy tűnt, jobban szeret, ha elhanyagolom, ilyenkor szerelmesebbnek látszott. De amint viszontszerettem, elhúzódott.

Mindig lesz egy ilyen ember az életedben: nem számít, hogy hány kapcsolata volt, hogy hányszor nem válaszolt az üzeneteidre, hogy hányszor nem vett rólad tudomást, hogy hányszor tett úgy, mintha nem számítanál neki, hogy hányszor ültél a földön és sírtál miatta, vagy érezted úgy, hogy semmit sem érsz. Nem számít, hányszor mondtad magadnak, hogy ő nem számít neked, de legbelül mindig mikor írt neked, rád nézett, megölelt, vagy csak kimondta a nevedet, a falak, amiket magad köré építettél, eltűntek, és nem tehettél róla, de boldog voltál... még ha nem is akartál az lenni.