Hallottad, hogy a múltunk közel sem hibátlan, de segíthettél volna, ha érzel valamit irántam.

Tudom, hogy megbántottalak többször, és összeomlott egy álom, de szeretlek Téged, és akarlak Téged mostmár minden áron!

Mindketten figyelmen kívül hagyjuk egymást, és úgy teszünk, mintha a másik nem létezne, de legbelül tudjuk, hogy ennek nem így kellett volna történnie...

Néha arra gondolok, jobban örülsz, ha néma vagyok. Hogy csak egy cuki baba vagyok a számodra, és úgy hagysz majd el, ahogy az ember eltesz egy babát, miután játszott vele. De vannak olyan pillanatok is, mikor úgy érzem, ugyanúgy szeretsz, ahogyan én téged, és ami köztünk történik, az csoda.

Nincs olyan dolog, ami jobban fájna, mint a búcsú - főleg ha tudod, hogy többé soha nem üdvözölheted Őt újra.

Hiányoznak azok a régi beszélgetések, hülyéskedések, és azok a szavak, amiket egymásnak írtunk. Hiányzik minden ami volt, de legfőképpen Te hiányzol a legjobban. Ha meghallom a neved, összeszorul a torkom, ha egy Rád emlékeztető zene megüti a fülem, szinte elkap a sírás. Ha gondolkodom, csakis Rólad, hogy mit rontottam el, hogy ennek így kellett lennie. Ha visszamehetnék az időbe, mindent másképp csinálnék, csakis azért, hogy ne veszítselek el Téged!

Ha már nem ver a szíved, megszáll egy ismeretlen lény, akkor leszel pont olyan, mint én.

Szabad a csók, ma szabad a szerelem, szabadnapos a szívem gyere velem.

Nem Te vagy sok, vagy épp kevés, én vagyok már teljesen kész. Lehet egy nap, lehet egy év, lehet, hogy ma este vége és kész. 

Elvágyom, most elmegyek, visz a vágy, a képzelet. Izzik a testem, szétszakadok, érzem: valaki mást akarok.

Féltem szeretni mielőtt megismertelek, sajogtak a múlt sebei, de te begyógyítottad őket.

Nem figyel a Föld, csak forog. Nem érez a szív, csak dobog.

Ha tudom, hogy mi a szerelem, akkor az csakis neked köszönhető. (L)

Együtt lenni valakivel azért, mert fényes jövőt ígér számodra, annyit jelent, hogy előbb-utóbb vissza akarsz majd térni a múltadba.

Az ajka arra a féloldalas, huncut mosolyra húzódott, amit úgy imádtam, hogy kis híján elállt tőle a szívverésem.

Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel, és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem, és hogy szerethetlek! ♥

Egy cigaretta vég parázslik a sötétben, tekintetem elveszett szürke ködében. Gondolatok kavarognak az éj csöndjében; valami elmúlt, valami meghalt valaki szívében.

Max egy kézcsók, ami még belefér, én nem állok sorba a barátnő szerepért.

Nem számít, melyikünk volt a hibás. Nem akarok, és nem tudok szeretni mást.

Szenved a faszom miattad, de én nem fogok, fejembe elmosódtak már a vers sorok.

melyik a rosszabb? elveszíteni valakit vagy meg sem kapni?

'Majd hívlak!' - mondta, és ezredszerre is eltűnt.

A szerelem olyan, mint egy matek példa. A végén rájössz, hogy hibáztál, vissza akarsz térni, hogy kijavíthasd, de nem teheted. Kicsengettek...

Odaútra vettem csak jegyet, arra már nincs idő, hogy megint megszeresselek.

A legelején, én sem hittem el, hogy a szívem helyén nekem is valami más izé hever. De tudom jól, a falhoz állít, egyetlen egy csók, és akkor már semmi nem számít.

Amikor már nem a gravitáció tart a Földön, hanem Ő.

Tudod ki a fontos a számodra igazán? Aki egy nap alatt 3-szor eszedbe jut, s minden gondolat iránta, tovább tart 1 percnél...

Mindennap többször megnézem az adatlapod, miközben rettegek, hogy esetleg írtál más lánynak is. Igen, mindennap végignézem a képeidet, miközben azon mosolygok, hogy mennyire tökéletes vagy úgy, ahogy vagy. Vannak olyan napok, amikor megbántasz, és megpróbálom elhitetni magammal, hogy nem kellesz nekem. Viszont vannak olyan napok is, amikor ha rád gondolok, szívem összeszorul, lábaim elkezdenek remegni, önkéntelenül elmosolyodok, szemeim elkezdenek csillogni, és ha bárki megkérdezné, hogy mit érzek irántad, csak annyit tudnék mondani: Mindennél jobban szeretem Őt!

Sohasem fogom tudni, hogy tényleg engem akarsz-e, vagy csak beéred velem.

Egyszer volt, hol nem volt, sok lett a mese, annyi lett a habi, el sem hiszed te se.

Az egyik legrosszabb érzés az, ha annak, aki neked az egyetlen a sok közül, te csak egy vagy neki a sok közül.

Felnő a test, elsorvad a lélek, amilyen buták annyira szépek.

Ő kapcsolatban van. Ő boldog. A párja ♥-et ír. 50-en belájkolják, 25-en írják, hogy 'sokáig!' 20-an gratulálnak, 10-en viccelődnek... és 1 embernek.. annak az egynek pedig megszakad a szíve csendben a monitor előtt.

Két lépés vagy három, ha fájni kell hát fájjon.

Esély mindig van, a tűz tudod belobban, szárnyalhatok, de szívem csak érte dobban.

Végül rájössz, hogy mindennek vége... ennyi volt. Már nincs visszaút, érzed. És akkor megpróbálsz visszaemlékezni, mikor kezdődött az egész, és rájössz, hogy hamarabb, mint hitted... sokkal hamarabb. Ez az a pillanat, amikor megérted, hogy a dolgok csak egyszer történnek meg. És akármennyire is akarod, soha nem fogsz újra úgy érezni.

Álom volt és fáj az ébredés, de álmaimban mégis visszatérsz.

Viszi a szívemet vágytól-vágyig, egyszer kell úgy, hogy nem kell másik.

Tudjátok azt, hogy most mi lenne nekem a legfaszább? Pezsgő meg kaviár meg olyan srác, aki nem basz át!

Feljön az esti csillag, igen, elmúlt a nap. Eljön a búcsú perce, csak egy emlék marad.

Nem vagyok már én sem az a lány, aki csak a nagy szerelmet keresi, aki az utcán csak a fiúkat lesi.

Oly sok a szenvedés, a jóindulat kevés.

Minden férfi egyforma. Csak az arcuk más, hogy ne keverjük össze őket.

Tudom, semmi nem tart örökké, de ameddig tart, a tiéd szeretnék lenni.

Hát nem lenne tökéletes az élet, ha: a melegítőnadrág szexi lenne, a hétfő kellemes, a gyorskajától nem híznál el, a lányok nem drámáznának, a fiúk nem zavarnának mindig össze, semmit sem kéne megbánni, a "viszlát" pedig csak holnapig szólna?

tudod, jó veled.. nem kell már senki más nekem! ♥

Addig sosem fogsz rádöbbenni arra, hogy mennyire szereted, amíg meg nem látod valaki mással.

A szingliségben az a legnehezebb, hogy elfogadd, hogy te is érsz valamit egymagad.

Bárcsak öt életem volna! Akkor öt különböző városban születhetnék, ötször annyi időt tölthetnék gyerekként, öt emberöltőnyi ételt ehetnék, ötféle karrierem lehetne - és ötször szeretnék bele ugyanabba a férfiba.

Ha majd elkezdek hiányozni, ne felejtsd el, hogy TE engedted el a kezemet.