A szememben a pillanat már régóta elégett, te voltál a pont, amikor egy életre elég lett minden olyan kalandból, aminek fáj a vége. Utólag mégis belátom, hogy azért megérte.

Senki sem pótolhatatlan... Csak Ő...

Mindig egy olyan személyt szerettem volna, aki azt mondja "szeretlek, mert...", de mára már rájöttem, hogy olyan valakit szeretnék, aki azt mondja "szeretlek annak ellenére, hogy..."

Néha egész élet rámegy arra az igyekezetre, hogy valaki nélkül próbáljunk meg élni.

Ne gondolj rám, ne keress, arra kérlek, mást szeress!

Semmit nem kértem, valamit mégis vártam. Azt hittem tudod, mi is az én vágyam. Vágytam rád. Mondani nem mertem. Így elveszítettem, kit igazán szerettem

Egyszer vak voltam, többé nem leszek, egyszer tettem meg, mit többé nem teszek.

Dobálózz a számokkal, azt hiszed, hogy jobb vagy nálam pár fokkal.

Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép, míg csak élnem kell, sose lesz másként...

Amikor elköszönünk egymástól, és hátat fordítunk egymásnak, én még mindig visszatekintek, hogy utoljára láthassam. És amikor már hazafelé tartok, minden perc elteltével egyre jobban hiányzik. És miért? Mert szeretem.

Az érzés, amikor szomorú vagy, és nem tudod, hogy miért.

Megesküszöm arra, hogy visszaszerezlek, egyvalamit jegyezz meg, én örökké szeretlek.

Most itt vagy velem, megszűnik a külvilág, csak az idő rohan tovább. Bárcsak megállíthatnám.

Azelőtt nem tartottam magam szépnek, de mióta megismertelek, és csak azt hajtogatod, olyan szép vagyok, azóta érzem szépnek magam, és próbálok gyönyörűbbnél gyönyörűbb lenni. Miattad.

Sírva ordítom a világba: szeretlek, de sajnos hiába. :(

Muszáj feltenned a kérdést magadnak: az hiányzik, hogy legyen valaki melletted, vagy az, hogy Ő legyen az a valaki?

Az ídő múlik, a képzelet nem, én szerettelek, te meg nem.

Csak egy szó, csak egy perc mielőtt elfeledlek, csak kérlek súgd a fülembe azt a szót, hogy szeretlek.

Szeretni lehet talán kettőt is egyszerre, de halálosan belebolondulni csak egyvalakibe lehet.

Néha veszekszünk, néha kiborulok. Lehet, hogy néha elviselhetetlen vagyok, és túlparázok dolgokat, de napról-napra jobban és jobban szeretlek.

Szeretlek, mondom, Ő meg mondja: szeress nyugodtan, majd nem figyelek oda.

Vajon ki sérült nagyobb mértékben? Az, aki nem tud járni, vagy beszélni, hallani, vagy látni, vagy az, aki nem képes nevetni, sírni és szeretni?

Csodálatos álomkép, de mégsem öregedhetek meg egy álomkép mellett.

Nem hiszem, hogy az életünk arra való, hogy leéljük valaki mellett, akihez nincs kedvünk már odabújni. Boldogtalanná tesszük őt is és magunkat is.

Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre. Megtanított, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, döntsek jól! Az élet azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza...

A szekrény alján egy doboz. Csak annyi van ráírva: Ő!... Amikor ezt látom, mindig rá gondolok. Csakis Rá. Benne megsárgult képek, mozijegyek, lapok. S egy megsárgult póló. Az övé. Az illata megmaradt olyannak, amilyen volt. S az emlékek sem halványultak. Amikor felveszem, olyannak látom magam, amilyennek szeretném. Végtelenül boldognak. Mintha Ő is visszatért volna az életembe. S egy pillanatra talán vissza is tért. Csak nézem magam a tükörben, és mosolygok. Mintha azt látnám, amit akkor. 

Ha tudnád, hányszor akartalak felhívni, csak hogy halljam a hangod. Ha tudnád, hányszor szökött könny a szemembe, mikor eszembe jutott egy-egy szép emlékünk. Nem is sejted, hányszor vágytam az ölelésedre, vagy a csókodra. Fogalmad sincs róla, hogy mennyire hiányzol, s hogy mennyire szeretlek, bármit is tettél. Nem is sejted. Nem is sejtheted...

Mosolyogj akkor is, ha nincs miért, de élned akkor is kell, ha nincs kiért!

Az "Igazit" keresed? Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt. Most már az "Igazat" keresem...

...boldog akarok lenni. De nem úgy, hogy le kelljen mondanom róla. Mit ér az a boldogság? Nem fogom elfelejteni, mert én nem nélküle... én vele szeretnék boldog lenni. És, ha nem lehetek vele boldog... hát leszek nélküle szomorú.

Tudom, hogy nehéz valaki olyat találni, mint te, de remélem, valaki olyat is nehéz találni, mint én.

Megtanultam, hogy aki nem keres, annak nem hiányzom. És akinek nem hiányzom, az nem szeret.

Mindig arra gondolj, a "nagyon szeretlek" kijelentésre az a leggyönyörűbb válasz, hogy "én pedig érzem, hogy nagyon szeretsz". :)

Annyira szeretett, hogy minden érzést otthagyott. Nem tud már miből adni, talán végleg elfogyott.

A legjobb, amit tehetsz, hogy keresel egy olyan embert, aki pont olyannak szeret, amilyen vagy... jókedvűen, rosszkedvűen, szépen, csúnyán, csinosan, akármi. Keresd meg azt, aki elhiszi, hogy a nap is csak érted kel fel. Mellette érdemes kitartani!

Sajnálom, hogy folyamatosan veled akarok beszélni. Sajnálom, hogy szomorú vagyok, ha nem írsz vissza. Sajnálom, hogy szeretlek...

Hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni, minden éjjel hitegetni, hogy megéri rá várni...

Hazudj még kérlek, játssz ma velem. Hazudd, hogy vár a nagy szerelem. Hazudd, hogy vársz rám nyári napon. Tőled még ezt is elfogadom...

ha a szíved visszahúzna, én visszavárlak!

Igaz szerelem: ha egyszer rá találsz, nem cserélnéd el semmiért.  ♥

Sokak szerint gyáva vagyok, pedig csak elzárkozom ettől a rideg, megbízhatatan világtól. Falat építettem, mássza meg az, aki szeret... nincs túljelentkezés.

I am dying, forever trying...

Szép volt a reggel, csak te voltál ronda, valahogy kiszállt a fejemből a vodka.

Ha választanom kellene, hogy agy legyek-e vagy szív, én biztosan szív lennék. Az legalább tesz is valamit. Az agy csak arra jó, hogy újra és újra tudomásul vegye, megint valami újabb szörnyűségbe keveredett.

Szeretném végig álmodni veled az életem! 
Mert minden perc egy álom, amit veled tölthetek.

Éltem már át szebb napokat, amikről azt hittem szarok, de hát ezek még szarabbak, attól lettek szépek azok.

Néha, amikor borzasztóan nagy szükségünk van egy barátra, senki sem elérhető...

Ígérem nem zavarok többé, s most már végleg elmegyek. Egy lány félre áll az utadból, nem lesz többé játékszered!

Nem az a baj, hogy te meg én nem, hanem hogy te meg ő igen. 

Nem tud jobban fájni, hogy nem szeretsz belém...