Soha ne szeress bele egy olyan emberbe, aki úgy bánik veled, mintha hétköznapi lennél.

Ha ribancokkal barátkozol, ribancnak nyilvánulsz Te is.

Néha csak meg akarlak bökni és azt mondani: hééééééj, itt vagyok.. miért nem beszélsz velem? annyira nagyon hiányzol. 

SOHA nem fogod megtalálni az IGAZIT, ha nem vagy képes ELENGEDNI azt, aki NEM AZ IGAZI !

Tudom, hogy soha többé az életben nem leszek olyan boldog. Soha többé. Megváltozott a mosolyom. Szomorúbb lett, mintha összetörték volna, és nem lehetne többé megragasztani...

Mindketten boldogok vagyunk, mert együtt vagyunk. A különbség közöttünk, hogy te a boldogságra vágytál. Én csak rád. Akkoris kellenél, ha már csak könnyeket okoznál. ♥

késő éjszakai beszélgetések: ahol bevallasz mindent.

- számítok én neked?

- aha.

- és már megint itt vagy ezekkel az egyszavas válaszokkal. utálom őket és utálom, hogy még mindig reagálok ezekre. utálom, hogy itt várok ölbe tett kézzel. utálom ezt. 

Amikor hiányzol, kifesthetem ezerszer a körmeimet, kisminkelhetem magam. Nem számít, hány romantikus filmbe kezdek bele, vagy hogy hány zacskóval térek vissza a vásárlásból, úgy is mindenről te jutsz eszembe.

Ha legközelebb látnál, te sem leszel vidám,

ha rosszabb lesz a vártnál, nem az én hibám.

Fordulj csak másfelé, nézd a házakat, vagy a kék eget,

de sose gondolj arra, hogy én szerettelek.

Kifogyott a szótár, az együttlét sem enyhít, 

És a szó, hogy "szeretlek" lassan tényleg nem jelent semmit.

Nem kicenzúrázni kell a melledet, hanem olyan pólót felvenni, amiből nem látszik ki.

Emlékszel, azt mondtam, hogy mindig szeretni foglak… ez így lesz… majd egyszer túllépek rajtad, új életem lesz, más lesz a társam, de akkor is szeretni foglak… a távolból, úgy, hogy már talán az emlékezetedben sem őrzöl… de én emlékezni fogok Rád, és majd egyszer, elmondom az unokáimnak, hogy volt rég egy fiú, akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem.

Kíváncsi lennék, hogy akik miatt én sírtam., ők hányszor sírtak értem.

Azt a napot várom, mikor meglátom és már nem érzek semmit.

minél több a veled, annál nehezebb a nélküled...

Talán igazából sose szeretett. Csak azt az érzést szerette, hogy valaki itt van neki, és hogy valaki végre érdeklődik iránta. Sosem engem szeretett, hanem a tudatot, hogy én szeretem.

Engem lecserélhetsz, de a közös emlékeket SOHA.

Nem kell száz pasi, sem ezer; nekem csak ő kell, de ezerszer.

te leszarod. én feladom.

Nem, nem igaz, egy szerelemnek soha nincsen teljesen vége... Gyűlölnöm kellene őt, de lenyűgözve tart a fájdalom, amelyet okozott nekem.

- azt hittem, hogy továbbléptem. 

- igazából sosem lépünk tovább. minden, amit megtehetsz, hogy találsz mást, akire gondolhatsz helyette.

Üdvözlöm, érintem, nem mutatom, nem emlékeztetem, nem kutatom, nem zavarom, csak figyelem, belefeledkezem... megadom, megadom, neki megadom magam!

Ahhoz, hogy sírj miatta, egyszer nevetned is kellett vele...

Szomorú azt látni, hogy az embereknek ahhoz van bátorságuk, hogy belépjenek az életedbe, viszont kilépve onnan már ahhoz sincs, hogy legalább elköszönjenek...

Mindig van egy dal, amit akkor hallgatsz, mikor boldog vagy; amit akkor hallgatsz, mikor szomorú vagy. Van olyan dal, amitől nevetned kell, vagy éppen sírnod. Van olyan dal, ami a barátaidra emlékeztet... és persze van olyan dal, ami Rá emlékeztet.

Voltam már boldog veled, voltam már szomorú miattad; volt már pár szép napom veled, volt már pár csalódás miattad.

S száll felfelé a cigaretta füst, füst köröket alkotva a messzeségbe. A nikotin szaga betölti a folyosó nagy méreteit. Néhány szomszéd kikiált: menj ki az utcára! De nem érdekel, a falhoz simulva csúszok le egészen a földig, és mindig cigi után nyúlok, talán az segíthet. Talán az kifüstöli fájdalmamat...

három lehetőséged volt nálam: először, utoljára, soha többet.

Élt, mert született, meghalt, mert szeretett.

Lassan elfelejtem az arcod... már alig tudom felidézni. Néha úgy érzem, megkönnyebbülök, máskor idegesít, ahogy távolodsz az életemből. Elfelejtem az arcod, az illatod, a szemeidet, a mosolyod, az ölelésed, a hazugságaid... lassan elfejeltem, hogy mitől láttalak olyan különlegesnek, hogy mivel sikerült olyan csúnyán átverned. Lassan túl leszek rajtad, már nem gondolok rád. De egy dologra egész életemben emlékezni fogok: az éjszakára, amikor megváltoztattad az életem.

Szemedben könnyek, haragszol rám, hogy el kell menjek, nem az én hibám.

Elküldtél, én elmentem. Már nem érdekel, nem kellesz. A rémálmaimban látlak néha még, de lassan elfeledlek, ne félj.

Egy lány legrosszabb rémálma, amikor az a srác, akit szeret, már nem teszi azokat a dolgokat, amiktől a lány beleszeretett..

Várom, remélem, álmodozom arról hogy visszajössz, de ismerem a történet végét: soha nem fogsz visszajönni hozzám...

Néha le kell, hogy mondj valakiről. Nem azért, mert nem érdekel, hanem azért, mert őt nem érdekled.

Felhők felett 3 méterrel♥

Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdodött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.

Ha valami megtörténik az életben egyszer, az még lehet véletlen, és egyáltalán nem biztos, hogy lesz második alkalom, de ha valami már kétszer megtörtént az életben, az már egyáltalán nem véletlen, és teljesen biztos, hogy lesz harmadik alkalom is...

"Csalódtam benned" - A világ leglelombozóbb mondata. Két szó, ami minden rosszat magába foglal.

Egy perc, egy pillantás és tudtam azt; ő más♥

Mindennap többször megnézem az adatlapod, miközben rettegek, hogy esetleg írtál más lánynak is. Igen, mindennap végignézem a képeidet, miközben azon mosolygok, hogy mennyire tökéletes vagy úgy, ahogy vagy. Vannak olyan napok, amikor megbántasz, és megpróbálom elhitetni magammal, hogy nem kellesz nekem. Viszont vannak olyan napok is, amikor ha rád gondolok, szívem összeszorul, lábaim elkezdenek remegni, önkéntelenül elmosolyodok, szemeim elkezdenek csillogni, és ha bárki megkérdezné, hogy mit érzek irántad, csak annyit tudnék mondani: Mindennél jobban szeretem Őt!

Nem írsz, mert mással chatelsz, nem hívsz, mert mással beszélsz. Nem érsz rá, mert mással vagy... De ha majd Ő egyszer azt csinálja veled, amit most te csinálsz velem, engem már NE KERESS!

Az igazság az, hogy tényleg szeretnék veled beszélni. Csak azt nem tudom, hogyan.

- fáj?

- nem, csak keresem a kiutat.

- sírsz?

- nem, csak valami belement a szemembe.

- hiányzik?

- már nem kellene...

- megalázott?

- mint még más soha...

- szeretted?

- amíg meg nem tudtam, ki ő!

Az a nagy baj az idővel, amit megtanultam az alatt a két hét alatt, amit veled tölthettem, és az alatt az utolsó két hónap alatt, amit vele, hogy végül mindig elfogy. Fogalmam sincs, hogy merre lehetsz a nagyvilágban, de tisztában vagyok vele, hogy már rég elveszítettem a jogot, hogy tudjam. Mindegy, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk.

Elmondanám, hogy hiányzol, de semmin se változtatna...

Abból, aki jó nevelést kap, jó gyerek lesz. Abból, aki rossz nevelést kap, jó fej.