Az, akit akarunk, amikor haldoklunk, nem feltétlenül ugyanaz, akit akarunk, amikor élünk.

Csak mondd azt, hogy nem akarsz velem többet beszélni, és nem akarod, hogy bármi is legyen köztünk... és én úgy eltűnök az életedből, hogy arra sem lesz időd, hogy azt mondhasd: Tévedtem.

Ha erőt veszek magamon, és ráírok, akkor úgy ülök gép előtt, és úgy izgulok, mintha az életben maradás lenne a cél. Mikor meghallom a hangot, hogy írtak, és nem ő az... szomorúan válaszolok, és tovább remélek.

- Mi a baj?

- Az amit érzek, de nem mondhatom ki...

Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket, látni akartam ismét szemedben a fényeket...

Egyetlenegyszer mertem megkérdezni tőle:

- "Miért szeretsz te engem?"

Azt felelte:

- "Fogalmam sincs, de egyáltalán nem is érdekel.

Ha azért lehetek mindig szerelmes olyanba, akibe nem szabad, hogy tanuljak, hogy fejlődjek, hogy megerősödjek, akkor jelentem, tanultam, fejlődtem és erős vagyok.. most már olyat akarok szeretni, akit szerethetek..

Béka ♥

Szádon a szám, s kezedben a kezem, tégy amit akarsz, már nem számít nekem..

minél erősebb egy érzelem, annál nehezebb kifejezni.

Szerettél, ezt te sem tagadhatod !

Bár én lennék az a lány, kinek kezét fognád egy életen át !

Soha semmi sem maradandó, sem az én, sem a te, és legfőképpen a mi.

Nem az a lényeg, amit mondanék, hanem amit tennék. 

sajt :'(

lehet könnyebb lenne az életemet eldobnom,

mert mi szeretlek-el kezdődik én mindig elrontom.

ezer sorom szólt hozzád, de mind hiába volt,

elfelednélek most már, de minden rólad szólt. </3

ígérem :(

viszlát! búcsúzom egy dallal, minden szavam füledbe suttogom halkan.

utunk véget ért, el akarlak feledni, ígérem többé nem foglak megkeresni. :'(

saját.

Tudom, hogy többé úgysem láthatjuk egymást. Te akartad. Te akarod. De ha mégis találkoznánk, sírnék. Az örömtől. Vennék egy mély lélegzetet; egy utolsó ölelés, utolsó csók. Ha ezt akarod...

saját.

Ha a sors adna még egy utolsó esélyt, hogy elbúcsúzhassunk... ha ennek tényleg vége. Ha tényleg ezt akarod. Én nem akarom. De tudod hogy van: ha Te boldog vagy, én is az vagyok. Félre kell tennem az önzőségemet, és mosolyognom miközben sírok, és azt mondani: örülök, hogy boldog vagy!

saját.

Tudod... úgy fáj. Nem is tudod elképzelni, hogy mennyire. Ahogy ott ültem a padon, zenét hallgattam, és éreztem, ahogy könnyem kicsordul. Nem akartam letörölni. Azt akartam, hogy lássák az emberek, hogy én mennyire szeretlek, hogy a lány, aki megfogadta, hogy nem fog sírni senki miatta; miattad sír.

...mosolyától rabbá váltam. (L)

Egyre jobban tetszel, és minél jobban beléd esek, annál jobban fájna, ha átvernél, hazudnál.

Míg a bizonytalan után futkosunk, elveszítjük a biztosat.

Rossz érzés, mikor "első helyre" teszek valakit.. de én örök második maradok nála.

fáj, de azt akarom, hogy mégse múljon el..

Csak mert nem lehetünk együtt, még nem jelenti azt, hogy nem foglak szeretni...

Hányszor elmentél, hányszor gondoltam, így van ez jól, és hányszor visszaimádkoztalak, pedig mindig azt hittem, hogy most a távozásod az utolsó volt, többet nem távozol, mert aki nem érkezik, az többé nem megy el. És most, hogy mondtad, hogy megmondtad nekem, ne várjak rád, többet nem jössz, most valahogy nem értem, és ahogy az idő múlik, egyre kevésbé értem. Nem értem a szavakat, nem értem, nem tudom, elfelejtettem, hogyan kell nem várni rád. Az eszem tudja, a szívem nem érti, hogy azt jelenti vége, hogy többet nem jössz vissza miattam, nem jössz vissza azért, mert tudod, várok rád, és már nem is akarom, hogy gyere, mert egyszer úgy is magamra hagysz, és nem akarnám elölről kezdeni. Talán valamikor eltávolodok annyira, hogy nem leszel benne a gondolatomban, félve és remélve, hogy egyszer megérkezel. Egyszer talán végleg becsukom a kiskaput, lelkemnek kapuját nem hagyom nyitva résnyire, egyszer talán a reteszt is ráhúzom.

És a legszebb szerelmi vallomás éppen az, hogy itt várom, itt hagyott és én itt fogom várni.

Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív.

Beleszerettem egy olyan fiúba, aki észre sem vesz. Lefogadom, hogy még ismerni sem ismer, és a nevem sem mond neki az ég világon semmit. Én mégis szeretem, és már elképzelni sem tudnám az életemet anélkül a szerelem nélkül, amit iránta érzek.

Szeretnéd elérni és tudnád szeretni, de nem lehet elérni, mert nem enged szeretni.

Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele lenni. Az érintését, az ízét, még az illatát is olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem.

Talán legszívesebb elmondanám. Elmondanám, hogy nem tudok másképp érezni és nem tudok felejteni. Őszinte lennék, nyílt kártyákkal játszanék és nem félnék attól, mit mondasz. De igazából félek. Iszonyatosan félek, hogy megint elrontom.

Most már sírok a képeken, amiken eddig veled nevettem,

polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.

saját.

Leültem a padra. Vártalak. Bár tudtam, hogy előző nap nem beszéltünk találkozót. De főleg nem beszéltünk. Visszaemlékeztem a legutóbbi találkozásunkra. Éreztem, hogy akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, és a szívem sebesebben vert. Így is egész nap te jársz a fejemben, nehéz nem Rád gondolnom. Minden percben azt várom, hogy esetleg rám írj, vagy esetleg összefussunk. Nem tudom miért, de azt hiszem szeretlek.

saját.

Odamentem.

Körülnéztem.

Leültem.

Gondolkodtam.

Rágyújtottam.

Gondolkodtam.

Néztem.

Gondolkodtam.

Vártam. 

Türelmetlen voltam.

Körbenéztem. 

Kerestelek. 

Lázasan. 

Nem találtalak. 

Szomorú voltam. 

Összetörtem... ismét.

saját.

Bárcsak benne élnél akárcsak egyetlen nap is a fejemben. Akkor talán megértenéd, hogy mennyire vágyom a közelségedre. Mennyire epekedek egyetlen csókodért.

A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre. A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!

 Nincs rosszabb érzés, mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak.

Bárcsak tudnád, hogy mit érzek irántad szívemmel, lelkemmel vágyódom utánad, de felfedni a titkot nem merem sohasem, s talán már nem is akarom. Őrült plátói szerelem. Vágyom rá, hogy megérints gyengéden, hogy úgy ölelj, ahogyan még senki sem. Vágyom rá, hogy úgy csókolj, hogy a szívem hevesen verjen, hogy érezzem : ez az igazi szerelem!

Voltak, akik megbántottak, elárultak, megcsaltak, földbe tiportak, kisemmiztek, kínoztak, de a legszomorúbb történet mégis a Te nevedhez fűződik...

Emlékszem, amikor szád a számhoz ért, majd azt mondtad: - Sajnálom, de ennyi elég..

Szerelmes lenni valakibe, aki még azt sem tudja, hogy létezel, nem a legrosszabb dolog a világon. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Olyan, mint amikor az ember bead egy dolgozatot, ami tutira egyes, de egy ideig még nem javítják ki - az a fajta nyugalom, amikor még nem utasítottak vissza, de tudod, hogy hamarosan be fog következni.

Mikor visszaemlékezem, hogy milyen volt, próbálom tompítani a leírni kívánkozó szavakat, hogy legalább a látszata ne legyen meg, hogy még mindig felkavar.

Sokan nem azért szenvednek, mert nem tudnak felejteni, hanem mert legbelül nem is akarnak...

:)

Felemelő érzés, mikor tudod, hogy megérte kitartani, és erősnek lenni minden akadály ellenére.

 az érzések, amik visszajönnek, azok soha nem is tűntek el.

Soha többé nem engedtem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy az elvesztése fájjon.

saját.

Akárhányszor visszagondoltam arra a délutánra, a szívem gyorsabban vert, a gyomrom görcsbe állt, és csak arra tudtam gondolni: szeretem. Minden együtt töltött nap után lefekszem a földre. Tudod miért? Mert ettől az érzéstől a mennyben érzem magam. De nem akarok nélküled ott lenni. Így minden erőmmel a földbe kapaszkodom, hogy halálomig veled lehessek.

saját.

Hosszú idő után végre láthattam. Amint belenéztem abba a gyönyörű szempárba, tudtam, innentől fogva nem tudok logikusan gondolkodni. Az agyam kikapcsol, a szívem 'gondolkodik'. Talán ezt hívják szerelemnek.

Volt egy pólóm, aminek pont olyan illata volt, mint neki, és minden éjjel azzal aludtam. Amíg egy nap kezdett olyan illata lenni, mint nekem. Az összes mosóport kipróbáltam, hogy rátaláljak arra az illatra, ami az övé volt. De nem sikerült, mert... mert eltűnt és néha tesztelem magam, hogy vajon képes vagyok-e még érezni azt az illatot. Néha úgy érzem igen, de egyre nehezebb és nehezebb.

- még mindig haragszol rám?

- nem.

- biztos vagy benne?

- soha nem haragudtam rád.

- mit éreztél?

- fájt.

Szeretem, amikor a füzeteim tele vannak irkálva, mintha valami napló lenne, és mikor visszalapozok, ott egy dátum, egy név, egy szó, ami másoknak talán nem jelent semmit, de nekem annyi jó dolog eszembe jut róluk. :)

..ha kilépsz az életemből, rendesen csukd be az ajtót magad mögött.

próbálgatom, tanulgatom, hogy ne szeresselek olyan nagyon.