Amikor ránézel egy emberre, akárkire, jusson eszedbe, hogy mindenkinek megvan a maga története. Mindenki keresztülment valamin, ami megváltoztatta.

Már sokan akarták, hogy ne legyek az, aki vagyok. Annyian, hogy talán össze sem tudnám számolni. Pont ezért éri meg haladni előre. Hiszen ha sokan akarnak visszahúzni, akkor ott valaminek lennie kell. Valami vár, mert ennyi akadály mögött csak szuper dolgok lehetnek.

Igen, megváltoztam. Nem vagyok olyan kedves, mint voltam, mert nem akarom hogy kihasználjanak vagy átgyalogoljanak rajtam. Nem bízok meg mindenkiben és nem mindenkinek mondom el a titkaimat, mert a legtöbb az a kamu mosoly ami mögött kétszínű embereket találsz. Megváltoztam, mert rájöttem, hogy az egyetlen ember akire számíthatok az saját magam vagyok..

Csak tudnám miért fáj ennyire, ha már elengedtem...

I had to say goodbye before I even got a chance to say hello.

El kellett búcsúznom még mielőtt lett volna esélyem köszönni..

Igazságtalan, ahogy az idő megváltoztathat téged és a körülötted lévő embereket, és te nem tudod megváltoztatni sem az embereket sem az időt..

A legrosszabb dolog, amit tehetsz velem, hogy elhiteted, hogy történni fog valami, amikor te is tudod, hogy nem fog.

Ha meghal az érzés, majd én is meghalok...

Csak lenne még egy percem... csak lenne még egy órám... Megtartanám, minthogy elveszítsem. 

Reménykedtem benned. Hogy te más vagy. De tudod mit? Te még rosszabb vagy, mint az összes többi. Te talán nem játszadozni akartál velem, talán nem akartál bántani, de mégis te bántottál a legjobban. És csak azért, mert bizonytalan vagy, s nem tudsz dönteni.. köszönöm! Köszönöm, hogy adtál egy leckét, és most kérlek hagyj el örökre, hogy ne reménykedhessek tovább..

Van, hogy az ember csak évek múlva tudja elengedni azt, akit nagyon szeretett..

A sok szép emlék egyszerűen nem ereszt el tőled,

pedig tudom, a lelkem mélyén ennyi elég volt belőled.

Butaságoktól félek. Hogy két pislogás között ok nélkül elhagysz. Nem azért mert okod lenne rá. Hanem csak úgy.

Múló szép emlék, kezemben tartom még, hiszed vagy sem, nem adnám semmiért. Múló szép emlék, becsben tartom még, hiszed vagy sem, bár eltelt annyi év. 

Érzem, valaki átkarol, gyengéden fölém hajol. Becsukom szemem, és már lassan elhiszem, hogy így lesz valamikor...

Nincsen olyan este, még véletlen se, hogy tökéletesen szét ne essek.

Vajon melyik a rosszabb? Utoljára látni azt, akit igazán szeretünk, vagy nem látni őt utoljára? Mi a rettenetesebb? A saját kezünkkel átkísérni őt az örök sötétségbe, vagy nem visszatartani?

mit akartál tőlem, már úgy sem értem,

szerettél vagy mégsem, már meg sem kérdem..

Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.

Azért, mert nem tartott örökké, nem jelenti azt, hogy nem érte meg. 

Eddig rólad szólt minden... de vége! Vagyis ezután is rólad fog szólni, csak nem akarom, hogy bárki megtudja.

Kicsit összetörtem… kicsit miattad… kicsit miattam… de legfőképpen értünk.

Van még olyan dolog, ami megérdemli, hogy küzdjünk érte?

Elment, de nem azért, hogy szomorú legyek, hanem azért, hogy a jelenben éljek, és ne vágyódjak olyan után, amit csak elképzeltem…

Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele. ♥

Soha sem lesz már olyan, mint régen. Mindenki és minden változik. Elveszted a barátokat, a boldogságot, a szomorúságot. Akinek régen mindent elhittél, elmondtál, annak most köszönni sem köszönsz. De hidd el: ahol az élet elvesz, máshol visszaadja.

-Szereted még?

-Nem akarom.

-De attól szereted.

-Örökké..

Hogy szóba álltam Veled, megbántam legalább százszor;

értsd meg végre, hogy nekem már NEM HIÁNYZOL!

Én abban élek, amit a múlt adott, nem bírok a jelennel...

Tudod, sok mindent meg lehet bocsátani annak, akit szeretsz, de ez már túl megy minden határon...

Már soha többé nem merem kimondani az örökké szót. Senkinek, soha. Inkább mondom Neked, hogy mindig. Mindig, addig, amíg lehet, amíg úgy kell lennie. Mindig szeretni foglak, de csak addig, amíg minden úgy akarja, hogy szeresselek. Mindig megpróbálok majd neked segíteni, de csak addig, amíg minden lehetőségem meg van rá. Mindig várni foglak, de csak addig, amíg úgy fogom érezni, hogy hiányzol. Mindig csókollak majd, de csak addig, amíg úgy érzem, hogy vágyom rád. Mindig veled leszek, de csak addig, amíg úgy érzem, hogy nem tudok nélküled élni. És ha majd úgy kell lennie, hogy a mindig a 'soha többé' - re változik, sajnálni fogom. Nagyon. De addig élvezz ki minden percet, mert az elmúlt napokat soha nem kaphatod már vissza. Köszönj meg minden szépet az élettől, minden kis apró dolgot, amit kapsz, én is ezt teszem. Téged is már százszor megköszöntelek a sorsnak. És tudod, az örökre soha nem is létezett.

Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember...

Ha rosszakat mondanak rólam? Leszarom.

Az üvegszilánkok is féltékenyek a gyémántra.

Itt az előítélet úgy terjed, mint a járvány, de támadni nem mernek, csak hátba döfni gyáván...

Amikor Őt megérintetted, szemem könnybe lábadt, mert az az érintés más volt. Más volt, olyan gyengéd és szívszaggató. Aztán egy pillanatra rám néztél, de ez a nézés megrémített. Szemébe nézve, már tudtam, mit mondani akar: Már Őt szeretem. Vele élem le hátralevő életemet. Sajnálom. Én pedig? Hátat fordítottam nekik, és elsétáltam, de egy szót még hátrahagytam: Viszlát.

Szeretlek tiszta szívből, de vajon meddig fog tartani? Ezt csak a csillagos ég tudja, mert lesz olyan nap, mikor szívemben nagy üresség lesz és akkor tudni fogom: már nem szeretlek Téged.

Vannak dolgok, amelyeket jobb nem látni, és vannak dolgok, amelyeket jobb elveszíteni, mint megtalálni...

Minden éjjel sírok… nem azért, mert fáj, hogy boldog vagy, hanem azért, mert nem velem.

Te sem lehetsz mással.. az nem az igazi, értsd meg..

Rád várakozni egy életnek tűnik,

de a remény bennem soha meg nem szűnik.

Remélek, és várok rád, bármennyi időbe is telik.

I hope you're missing me,

I glad you disappear;

I feel so much better now you're gone forever...

Az elengedés nem azt jelenti, hogy feladod, csak elfogadod, hogy vannak dolgok, amik nem lehetnek a tieid.

Nem akarok rád várni, nem akarok úgy felkelni, hogy gondolkozok, reménykedek, hogy most jó lesz, de nem tudok elszakadni tőled. Ez az egyik ok, amiért nem tudlak kiverni a fejemből, és csak a képedet tudom nézni, de nem akarlak többet látni...

Tudod mi a legrosszabb abban, ha összetörik a szíved? Az, hogy nem tudsz visszaemlékezni arra, hogyan éreztél azelőtt.

Nem is tudom mi a rosszabb; megtalálni és tudni, hogy nem kellesz neki, vagy örökké keresni?

Nem fogjuk egymást keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, ott lesz bennem a dac, hogyha nem hiányzom, miért keresselek. Te sem fogsz hívni, már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban. Ott leszünk egymás múltjában, nézzük majd az ajtót, de nem fogjuk újra kinyitni. Nincs miért, ebből nem lesz happyend, szerelem sem, semmi. Nem vagy benne a tegnapjaimban, a holnapjaimban, mert nem akarom, hogy benne legyél.

Utálom, amikor olyan valaki hiányzik, aki nem is törődik velem.

Van valaki, akire várok, legyen az egy nap, egy hónap vagy egy év, én várni fogom akkor is, ha esik vagy havazik… de mi mást tehetnék, ha egyszer szerelmes vagyok belé? 

Emlékszem még arra a napra, a kopott padra ahol magadhoz öleltél, bárcsak soha nem engedtél volna el...

Régen mindig féltem, hogy mi lesz, ha majd nem felelek meg neked. Ma már nem érdekel... nem számít mit gondolsz rólam. Már csak az bánt, hogy mennyire nem feleltem meg magamnak.