De mi mégis azt választjuk hogy, sok-sok fájdalmat elviselünk, egy-két gyönyörű pillanatáért.
2011. április 30., szombat
2011. április 29., péntek
2011. április 27., szerda
"Csak feküdtem az ágyamon és azon gondolkoztam, hogy meddig emlékszik az ember 1 hangra? Ilyenkor elfog az aggodalom, és a fejemben újra és újra végigjátszom a jelenetet, hogy tudjam: „Még emlékszem rá.” De ha ezután…ha ezután soha nem találkoznánk többé, csak a látványa maradna meg az emlékezetemben, vagy talán csak a hangja?"
2011. április 26., kedd
2011. április 22., péntek
2011. április 21., csütörtök
2011. április 18., hétfő
2011. április 17., vasárnap
2011. április 13., szerda
Észrevettem...észrevettem, hogy mindig a társaságát keresi. . . de nem szólok semmit. Derűs belső mosolygásra késztet . . . Kérdezni nem lenne értelme, hisz úgyis sejtem az okát, akkor meg? Biztosan azért csinálja, hogy engem idegesítsen. Meg hát nincs szerintem mit feszegetni... lehet hogy még egy vita lenne a vége, azt meg minek?
2011. április 12., kedd
: D
Barbie-zás közben a lelkünk megszabadul a felesleges sallangoktól, és néhány lopott órára a legvadabb, legmocskosabb vágyaink is teljesülhetnek. Tegyük a kezünket a szívünkre: ki nem játszott olyat a Barbie-jával gyerekként, hogy a csajszi a babatársadalom legnagyobb ordas cafkája? Nem véletlen, hogy Paris Hilton első számú példaképe is Ő. A kezünkben tartott baba azzá válhat, akivé lenni akarunk: beszóhat a főnöknek, shoppingolhat a Rodeo Drive-on, és koncerten felmehet a színpadra lesmárolni kedvenc magyar együttesének frontemberét. A hátborzongató igazság tehát az, hogy valójában nem mi játszunk Barbie-val. Sokkal inkább ő játszik velünk. És mi élvezzük
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)