Észrevettem...észrevettem, hogy mindig a társaságát keresi. . . de nem szólok semmit. Derűs belső mosolygásra késztet . . . Kérdezni nem lenne értelme, hisz úgyis sejtem az okát, akkor meg? Biztosan azért csinálja, hogy engem idegesítsen. Meg hát nincs szerintem mit feszegetni... lehet hogy még egy vita lenne a vége, azt meg minek?