Azokon a napokon amikor csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor még rám is mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélhettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a kádban, vagy nevettem a testvérem faviccein. Ezerszer is meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon, amikor még meg is érinthettelek, táncoltam az utcán, vagy bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt. Elmondtam az embereknek, mennyire szeretem őket, és nevettem, míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon. Csak Miattad. Tényleg Én voltam...