Sok szerelme volt, mindegyikről azt hitte, hogy szereti, de mindig eljött az a pillanat, amikor a szerelem egyik percről a másikra elmúlt. Az összes dolog közül, amit ismert, a szerelem volt a legbonyolultabb. Most éppen egy nála idősebb fiúba volt szerelmes. Újra hitt a szerelemben, az érzelmeire hagyatkozott, de annyi csalódás érte, hogy már semmiben sem volt biztos. Ennek ellenére még mindig ezt tartotta élete nagy kincsének.

-Hol voltál? - kérdezi.
Ez a "hol voltál" több, mint egy egyszerű kérdés. Aki ezt kérdezi, egyben azt is mondja: hiányoztál, veled szerettem volna lenni.

Amikor úgy gondoljuk, hogy nem illünk egymáshoz, csókolózunk és olyan közel leszünk, hogy nem látjuk a különbségeket.

Néha úgy szerettem volna, hogy letépd rólam a ruhám, de rájöttem a ruha többet ér nálad.

Itt mindenki kurva, nincsenek angyalok, BMW nélkül már észre sem vesznek gyalog.

Folytatta azt, amit tőled látott, 17 évesen a fasz akar még családot.

Élvezd, hogy minden rosszban van valami, ha magadra maradsz is lehetsz még valaki.

Két nagy hibám van: túl sokat gondolok rád, és túlságosan kellesz nekem.

Nem maradtam más, egy tollvonás a lapon, egy gondolat a dalban, egy falevél a padon.

Nem zavarom a boldogságod, nem könyörgök, hogy szeress, lesz még idő mikor büszke szíved magától felkeres!

Egy szerelem úgy kezdődik, hogy: én is téged! És úgy végződik: te is az enyémet!

Még mindig érzem a forró borzongást, a holdfényben átölelt, s már nem kellett senki más.

Ha felhívják a figyelmed valaki rossz szokásaira, nehéz nem észrevenni őket. De ha eléggé szereted az illetőt, mit számít az a néhány rossz szokás.

Ne hívj, ne keress, ne írj csak ennyit akarok. Tegyél el emlékbe, talán annak szép maradok.

Szex - barátságon kívül nem akar már semmit, vedd már észre bazdmeg, ez az egész nem ér ennyit.

Alkoholista lettem, egyszerűen imádtam inni, ha pocsék minden hidd el, akkor nem érdekel senki.

A régi álmok jó álmok voltak. Ugyan nem váltak valóra, de jó, hogy voltak.

Nem választhatsz életet, a gép dobja randomba, élnek palotákban és sokan laknak parkokban.

Igen, ez én vagyok, maradok céltábla, félúton feladom a javadra a célt látva.

Minden az érdek, nem vagyunk szentek, mert mindenhez értünk, ami elbaszott trend lett.

Adom a jókislányt, mosolygok, de magamban ordítok, úgy döntöttem ez így nem mehet tovább, inkább fordítok.

Ismerek 1000-et, szeretek 100-at, lazulok 10-zel, szeretek 1-et.

Én nem akarok valakivel lenni, főleg nem bárkivel. Én vele akarok lenni, mert ő a minden. Én nem akarok bárki mindene lenni, én csak az ő mindene akarok lenni, mert ő más mint a többiek, mert vele többnek érzem magam.

Mától egészen vasárnapig nem lesz friss. Nyaralni vagyok. Addig is olvassatok a régebbiek között. Szép napokat. ! :)

Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám - az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem, megalázott és megsemmisített.

Van, aki szerint a hibáinkon nevetnünk kellene. Tehát bocsáss meg, ha a képedbe nevetek.

Van, hogy a szia helyett azt mondanám, szeretlek.

Elérhetetlen. Ez voltál te számomra. Tudtam, hogy a 'Te és én' egy álom, ami nem válhat valóra. Aztán mégis...egy nap megkaptam mindent amire vágytam. Téged. Boldog voltam, leírhatatlanul boldog. Szinte fel sem fogtam mi történik velem, csak sodródtam az árral. Mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. Csodálatra méltó volt. Ám a tündérmeséknek nem mindig van boldog vége, ezt megtanultam. A mi mesénkben sem lett happy end. Számomra biztosan nem. Egyik napról a másikra dobtál el magadtól, mint egy megunt játékot. Összetörtél...apró kis darabokra törtem és most nem tudom magam összeszedni. Nem akarom elhinni, hogy az együtt töltött idő neked semmit nem jelentett...nekem az életet jelentette. És még most is te vagy a mindenem, de már csak távolról csodállak. Egy emlék maradtál. Keserédes emlék csupán.

[http://idezetek-becca.freeblog.hu/]

Furcsa érzések kavarognak bennem. Úgy érzem szükségem van rád és te vagy minden amire vágyom. Veled akarok lenni. Hiányzol. De mégis ellöklek magamtól. Taszítalak, hisz félek. Félek attól, hogy nem fogok kelleni. Hogy nem leszek elég jó neked. Félek a csalódástól és egy újabb szívtöréstől. Szörnyen vonzódom hozzád, de mégsem merek közeledni. Tudom, kockázat nélkül nem lehet nyerni, de én már nem merek kockáztatni. Pedig akarlak! Mindennél jobban.
[http://butterfly-ezvaan.blogspot.com/]

Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik.

Őrült vagyok, valaki ezt mondja rám. De a világ tesz ilyenné, nem az én hibám. Ölj meg, hajóm süllyezd el az előítéletek tengerén, és ne tudd meg azt, hogy nem vagy más, csak ugyanolyan mint én.

Akkora gödröt ásatott velem a bánat, izomból bele tolnék egy panel házat.

Nem születtem elég középső ujjal, hogy meg tudjam mutatni, mennyire utállak.

Tetszett, átölelt, csókolt, jó volt, ennyi elég. És mi van, ha mégse, ha ennél többet szeretnék?!

Amikor megcsókol, nem csinál semmi mást csak csókol. Én vagyok a világegyetem és a pillanat az örökké valóság, mert nem tervez közben semmit, nem akar elérni semmit. Csak csókol...lélegzetelállító.

Csak egy éjszakára légy az enyém...hajnalig.

Tudom, mit gondol. Hogy ez csak egy ostoba nyári románc volt. De nem. És félek, hogy soha többé senkit nem fogok úgy szeretni, mint ahogy őt szerettem.

Örökké szeretni foglak, és ez nem egy látomás, hanem egy életre szóló őszinte vallomás.

Búcsú nélkül mentem el, a szemeimben könnyekkel, és te átsem öleltél engem.

Mikor azt mondod "nem tudom, hogy mit érzek irántad" hazudsz. Ezt jól tudom én is, és jól tudod te is. Mondd inkább azt, hogy nem érzel semmit, mert olyan nincs, hogy valaki ne tudja eldönteni az érzéseit. A képlet egyszerű vagy érzel valamit, vagy nem érzel semmit.

Az érzés a semmiből érkezett,
Elsodort.
Kicsit sem fékezett,
A szerelem, mint gondolat,
Elrabol, és soha nem válogat.

Szeretem, hát mi legyen?
Nélküle már nem élnék szívesen...

Az élet olyan, mint a kisöcsém: mindig visszaüt, de azért szeretem.

Nem zavar a viccelődés, de nem én akarok lenni az, akin nevetnek.

Csak mondod a szavakat, de nem gondolod komolyan.

Érzem, hogy titokban őt figyelem. Annyi mindent mondanék, de mégsem tehetem.

A szememből indul, de szívemből ered, az arcomon gördül, de lelkemre csepeg.

Te úgy lehetnél a legkönnyebben öngyilkos, ha leugranál az egodról az IQ szintedre.

Nem fogadom el, hogy minden véget ér, hogy egyszer csak eltűnik és vissza sosem tér.

Engem soha nem érdekelt, hogy mit dumálnak arról a srácról, akivel éppen jártam. Csak az érdekelt, hogy én önállóan mit érzek róla. Mások rosszindulata nélkül is lehet csalódni mindenkiben.

Könnybe lábadt szemmel, vérző szívvel könnyem íze számba, hogy könnyebb legyen felejtenem, nem nézek hátra.

Amit érted teszek, azt nem tenném senki másért. Mindent feladok a biztos csalódásért. Amit érted megélek, abba már belehaltam volna. Ezerszer feladnám, ha nem rólad szólna.