Elérhetetlen. Ez voltál te számomra. Tudtam, hogy a 'Te és én' egy álom, ami nem válhat valóra. Aztán mégis...egy nap megkaptam mindent amire vágytam. Téged. Boldog voltam, leírhatatlanul boldog. Szinte fel sem fogtam mi történik velem, csak sodródtam az árral. Mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. Csodálatra méltó volt. Ám a tündérmeséknek nem mindig van boldog vége, ezt megtanultam. A mi mesénkben sem lett happy end. Számomra biztosan nem. Egyik napról a másikra dobtál el magadtól, mint egy megunt játékot. Összetörtél...apró kis darabokra törtem és most nem tudom magam összeszedni. Nem akarom elhinni, hogy az együtt töltött idő neked semmit nem jelentett...nekem az életet jelentette. És még most is te vagy a mindenem, de már csak távolról csodállak. Egy emlék maradtál. Keserédes emlék csupán.