2011. augusztus 4., csütörtök

Ott ült mellettem, és láttam a tekintetében, mennyire megcsókolna. Én pedig mit tettem? Lesütöttem a szemem. Féltem, hogy rajtam is ennyire látszik a vágy. De aztán arra gondoltam: miért is ne? Nem lenne helyes, az biztos, de ember vagyok, és az emberek olykor bűnbe esnek. Felnéztem... szemeiben ugyanaz a tűz égett. Felemelte a kezét, és végigsimított vele az arcomon, én pedig szenvedélyesen megcsókoltam. Mintha körülöttünk minden égett volna, olyan forróság öntött el. Nem tudtam levegőt venni, nem láttam, és nem hallottam semmit, de úgy éreztem, most vagyok a lehető legboldogabb.