Annyi fájdalmon vagyok túl, hogy néha már nem érzem a csalódás súlyát, annyit sírtam már, hogy képtelen vagyok rá. Annyiszor törték össze már a szívemet, hogy nem egyszer felvetődött bennem: van értelme egyáltalán szerelmesnek lennem?

Azért nem ír, mert nem akar, azért nem keres, mert nem akar..ha akarna, találna módot is rá!

Tudta, hogy bár összeillenek el kell fogadnia, hogy Ő nélküle boldogabb...

Milyen érdekes, hogy az ember oly könnyen kiönti a szívét egy darab papírnak, miközben szemtől szemben megszólalni sem mer.

A kárért megfizettem, mikor ész nélkül csak tomboltam, de mindig véghez vittem amit magamban kigondoltam.

Van néhány olyan ember, akikkel nem kell minden nap beszélned, akik ezredszerre is végighallgatják tőled ugyanazt a történetet. És ha te idiótaként táncolsz, vagy addig nevetsz, amíg már sírnod kell, akkor is azt mondják: igen, ő a legjobb barátom.

Hányszor választhattál volna magad, de hagytad, hogy téged válasszanak?

Valakinek mindig fáj. Vagy te törsz össze, vagy összetörsz valaki mást. Egy olyan embert, aki jobbat érdemel. Tudod, hogy mit érez, hisz te is voltál ilyen helyzetben. Szemét dögnek érzed magad, egy senkinek. Tehetetlen vagy, a bűntudat szétfeszíti a testedet. Könnyek záporoznak arcodról, de később elapadnak. Gyűlölöd magad. Gyűlölöd, hogy mostantól együtt kell élned ezzel. Elgondolkodsz azon, vajon ő is így tépelődött-e, mielőtt összetört téged. Te akkor válaszokat akartál, de nem kaptál. Most válaszokat akarsz adni, de nem tudsz. Valakinek mindig fáj. Talán mindenkinek...

Nincs rosszabb annál, mint amikor az embernek rá kell jönnie, hogy hiába szeretne valamit nagyon, nincs hozzá tehetsége.

Barátok: ez csak egy 7 betűs szó, de én még 7 másodpercet sem bírok ki nélkülük.

Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.

A probléma nem ott kezdődik, hogy neked gondod van velem, hanem ott, hogy ezt te képtelen vagy a szemembe mondani!

Szakítok a fájdalommal, összejövök a boldogsággal.

Fájdalom költözött a szívébe, miközben érezte, mennyire szereti. Mély levegőt vett, és hagyta, hogy az édes elkeseredés betöltse a lelkét.

Álmoktól légy részeg, ha a valóság megszondáztat.

Utálom, ha rólam beszélnek, mert az emberek többsége nem méltó arra, hogy szájára vegye a nevemet.

Emlékszem, hogy soha nem vártam, hogy mikor hívsz. Hiszen olyan egyértelmű volt, hogy minden este felhívsz, és beszélgetünk egy jót. Beszélgetéseink tele voltak nevetéssel, csípkelődéssel és szeretettel, barátsággal egymás iránt. Mindig hívtál, hogyha eszedbe jutottam és én észre sem vettem, hogy ez nekem mennyire jól esik. Szerettem a mélyhangodat, aztán egyszercsak eltűntél.

A lány egyszer azt mondta: "Nincs semmi baj azzal, ha hiszel a tündérmesékben, mert a végén mind boldogan élünk majd, amíg meg nem halunk." Azonban a lány elfelejtett egy fontos részletet: nem mindenki a 'boldogan élünk, míg meg nem halunk'-jelentéssel lesz szerelmes: a legtöbb esetben az egész csak egy egyszer volt, hol nem volt...

-Ha valaki egyszer megkérdezi, hogy fontos voltál-e nekem, én csak annyit mondok: "Az életem adtam volna érted!"

-Ha valaki egyszer megkérdezi, hogy szerettelek-e igazán, én annyit felelek: "Mindennél sokkal de sokkal jobban!"

-Ha valaki egyszer azt kérdezi majd tőlem, hogy sajnálom-e azt az időt amit veled töltöttem, én azt mondom: "Talán kicsit sok volt, mert annyira elvakított a szerelem,hogy közben elfelejtettem élni igazán!"

-És ha valaki most megkérdezi,hogy mit érzek irántad, én szimplán csak annyit mondok: "Semmit. Teljesen kiábrándítottál magadból!"

Mert inkább tűröm el szótlanul a tetted, minthogy sírni lássanak előtted.

Ne mondd meg neki. Hagyd, hogy ő is érezze, szereted.

Csak nézz rám, szemeidben ott a világ, hadd legyek én az egyetlen hibád.

"Nem volt semmi köztünk" - mondtad ezt úgy, hogy rám se emelted a tekinteted.

Nemértem mit nem ért ezen... annyira nyilvánvaló mit kellene tennie. De miért nem teszi?
[TiiNa.]

Küzdöttem érted, de észre sem vettél... most elmegyek, ezt már nem tudom tovább csinálni. Ne várd, hogy megvonjam magamtól a boldogságot, még ha sokáig azt is gondoltam, hogy tőled fogom megkapni.
[TiiNa.♥]

Nevének csengése elszabadított bennem valamit, ami vadul marcangolta a belsőmet - akkora fájdalom tört rám, hogy elállt tőle a lélegzetem, és magam is meglepődtem irtózatos erejétől.

[TiiNa.♥:)]

Olyan fajta lány vagyok, aki nem ír rád, bármennyire is akar, aki nem megy oda hozzád, bármennyire is kíván. Lehet, hogy rossz dolog, sőt tudom, hogy az, de a büszkeség ennél sokkal fontosabb. Megvárom inkább, hogy te írj rám, hogy te gyere hozzám. Ha nem, akkor az sajnos már nem az én hibám.
[TiiNa.♥{kép.}]

Megszeretni valakit - ehhez 1 perc sem kell.

Elképzelni az életet vele - napok, évek kellenek.

Beletörődni, hogy elhagyott - erre 1 barát nem elég.

Végleg elfelejteni azt, kit szerettél - 1 élet is kevés.

Anyukám mindig mondogatta, hogy ha nagy leszek, az lehetek ami akarok: színésznő, orvos, tanár vagy énekes...bármi. De anyukám tévedett. Sohasem lehetek az Ő barátnője!

Nem vagyok kacat, hogy eldobj. Nem vagyok lehetőség, hogz kihasználj. Nem vagyok idő, hogy elrabolj. Nem vagyok egy senki, hogy lenézz.

Könnyebben elviseltem volna, ha megöl ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is távolabb kerüljek tőle. 

Egyszer ha észreveszik, hogy jobban csinálod nélkülük, akkor jönnek rá, hogy vissza akarnak szerezni téged.

Elgondolkoztam, és talán azt az embert veszítettem el, akit életembe a legjobban szerettem, és szeretni is fogok. Talán meghalnék még pár édes szaváért... talán.

Elvesztettem valakit akiről azt hittem, hogy szeretett és elvesztettem valakit akiről azt hittem, hogy szeretem.

Amikor órákon át állsz a tükör előtt, azon gondolkodva, mit vegyél fel, mert Neki a legszebb akarsz lenni.

Soha senkit nem szerettem ennyire, mint Téged, és inkább meghalok, mint nélküled éljek! ♥

Aki szó nélkül kisétál az életedből, hidd el, akkor ő ugyanúgy csendben fog újra besétálni.

Egyre jobban halványulnak a régi emlékek. Már nem tudok sírni miattad, túl sok minden történt azóta. Most már mosolygok, mikor meglátlak, de ugyanúgy kívánlak, mint régen. Gondolok rád naponta, közben mást ölelve. Örökké a szívem egy része maradsz.. egy el nem múló emlék.

Hiányzik minden. Ahogy átölel, ahogy visszalép, hogy még egyszer megcsókoljon, amikor olyan erősen fog magához, mintha soha nem akarna elengedni, amikor csak ültünk egymás mellett és néztük egymást, amikor sétáltunk, nevettünk, zenét hallgattunk és mi is énekeltük. A boldogtalan percek, bármi is történt, mi kibírtuk és együtt maradtunk. A közös tervek. Soha nem fogom megérteni hogy lehetett ennek így vége, hogy ennyire szeretem.

Van aki azért single, mert nem elég neki egy ember, van aki azért, mert sokan átverték, kihasználták és fél bízni. És van aki azért, mert az az ember akiért mindent megadna, az szimplán leszarja.

Megláttalak: mosolyogtam. Ismerkedtünk: izgultam. Megérintettél: olvadtam. Összejöttünk: beléd estem. Szakítottál: összetörtem... örökre.

Őrült vagyok nem tagadom, ha elfogadsz, elfogadsz, ha nem, leszarom!

Nem azért nem írok neki, mert nem érdekel, hanem azt várom, hogy ő írjon rám.

A köztünk lévő távolságot még sosem éreztem ilyen hatalmasnak.

Mi van Minnie-vel Micky nélkül? Mi van Tigrissel Micimackó nélkül? Mi van Patrikkal Spongyabob nélkül? Mi van velem nélküled?

Akit szeretsz ne hagyd el valakiért, aki tetszik, mert aki tetszik, egyszer elhagy valakiért, akit szeret.

Találkozunk még. Tudom. Ha nem ebben az életben, hát majd azután. Mindig is téged kerestelek, és végre Rád találtam. Tudok várni.

Ha lenne teleportálós funkcióm, mint a játékokban, akkor igazán elmondhatnád rólam, hogy olyan vagyok, mint egy pióca. Csak nekem nem a véredre, hanem Rád lenne szükségem.

Megesik néha, hogy a nő eltitkolja a férfi előtt mindazt a szerelmet, amelyet iránta érez. A férfi pedig színleli neki mindazt a szerelmet, amelyet nem érez iránta.

Szeretnélek újra átölelni, szeretnék újra a szemedbe nézni, szeretnélek újra megnevettetni. Szeretnélek megcsókolni, szeretném, ha a szemedbe szerelem égne. Szeretném, ha a tűz értem élne, szeretném, ha vissza jönnél végre!