Mikor gyerek voltam, nagyon szerettem naplót írni. Mindig leírtam, hogy kivel mennyit játszottam és Barbie megint megbocsájtotta Ken félrelépését... leírtam benne, hogy melyik fiú tetszik éppen. Elmeséltem, hogy boltosat játszottunk, a levelek voltak a papír pénzek, a kavicsok meg az apró. Azt is belevéstem, mikor lehorzsoltam a térdem és tulajdonképpen nem fájt, csak nagyon megijedtem. Visszaolvasva mindig mosolygok a gondtalan gyerekkoromon. Már nem írok naplót. Nem akarom később a sérelmeimet visszaolvasni... elég volt egyszer átélni... nem akarom végiggondolni hányszor küldtek padlóra, hányszor csavarták ki a szívem. Mindig tanulok, minden esésből. De felidézni, azt nem akarom őket. Soha többet.
