Kár, hogy a fájdalmat nem lehet borítékba rakni, és visszaküldeni a feladónak. :/
2012. január 30., hétfő
Egyszer majd elfelejtelek téged, és nem fog fájni fejem. De most még téged látlak: utcákon és tereken, reggel a májkrémes kenyeren. Ott van a mosószereken, a hazug tekinteteken, biztonsági felvételeken. Minden ordító gyereken, mozikban a sírós részeken, könnybe lábadt szemeken... kérlek, ne magyarázd meg nekem!
2012. január 29., vasárnap
2012. január 28., szombat
Szerelmes vagyok, és ez mindenem, akár helyes, akár nem, és neki én vagyok minden. Szeretem. Egyek vagyunk, nem lehet mit tenni, semmit sem tehetek, csak ölelni ot örökké. Vele akarok lenni ma, holnap és egész életemben. Amikor a szerelem ilyen eros, ott nincs helyes vagy helytelen. A szerelem egész életedre szól. ♥ :)
...egy nap úgy éreztem már nem hiányzik, azt hittem, hogy már nincs olyan dolog a földön, ami Rá emlékeztetne. A földön talán tényleg nincs. De tegnap este, mikor hazafelé sétáltam a könyvtárból, egy hullócsillagot láttam meg az égen. És hirtelen beugrott egy kép. Egy kép, amelyen két fiatal ül egy fa alatt az éjszaka közepén és hopp... egy hullócsillag. Igen! Emlékszem. Ezek voltunk mi, mi voltunk még régen, boldogan, szerelmesen. De már minden elmúlt... Vajon emlékszik még, mit ígértünk egymásnak akkor? Vajon tudja, mit jelent az örökké szó?
Nem fogjuk egymást keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, ott lesz bennem a dac, hogyha nem hiányzom, miért keresselek. Te sem fogsz hívni, már nem lesz jelentosége a nevemnek a telefonodban. Ott leszünk egymás múltjában, nézzük majd az ajtót, de nem fogjuk újra kinyitni. Nincs miért, ebbol nem lesz happyend, szerelem sem, semmi. Nem vagy benne a tegnapjaimban, a holnapjaimban, mert nem akarom, hogy benne legyél.
2012. január 24., kedd
2012. január 22., vasárnap
Elvesztem az emlékekben. Még ha úgy is kell töltenem a napjaimat, mintha nem vágyakoznék utána, attól még hu maradhatok hozzá és a közös emlékeinkhez. Nem számít, milyen sok idot töltünk külön, ha eros maradok. Nem szabad azon tépelodni, hogy mi nem történhetett meg közöttünk, inkább arra kell emlékezni, ami már megtörtént.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)