:'(

Amikor nem tudsz úgy elmenni mellette, hogy rá ne mosolyogj, pedig eltervezed, hogy nem fogsz. Amikor eltervezed, hogyha rád ír, egyetlen mosolygós fejet sem fogsz neki írni, és egy kedves szavad sem lesz hozzá. De amikor rád ír a szíved majd kiugrik a helyéről, remeg az összes testrészed és teleírod az egész beszélgetést vigyorgó szmájlikkal. Amikor eltervezed, hogy végre elfelejted, de aztán éjszaka vele álmodsz, vagy másnap össze futsz vele, és kezdődik minden elölről, vagy amikor meghallasz egy zenét és elkap a dejavu érzés, mert ez az a zene ami szólt amikor mellette ültél. Vagy éppen mikor sétálsz az utcán, elmész egy hely mellett és beleborzongsz az emlékekbe, vagy amikor nem érdekel senki más, és egyetlen emberrel sem tudnál rajta kívül elképzelni még egy ölelést sem. Vagy mikor fáj, mert tudod, hogy hiába remélsz, ez nem egy tündér mese, hiába sírsz órákig egy romantikus szappanoperán, itt nem lesz happyend. Hiába hallgatod a nyálas zenéidet, őt nem érdekled, mert ez a valóság, és amikor látod, hogy kijelentkezett és el sem köszönt, olyankor a sírógörcs jön rád. De ekkor látod, hogy visszajött és hatalmas kő esik le a szívedről, hogy csak ledobta az msn, de aztán megint elmegy, és már nem jön vissza. Megfeledkezett rólad, és már rég bezárta a beszélgetést, aminek ott lett vége, hogy te még egy szmájlijára is vissza írsz egy szmájlit. Nem vagy képes elviselni, hogy ne válaszolj neki, de ő viszont NEM VÁLASZOL neked, és elmegy, itt hagy, elfelejt... örökre. Fogalma sincs arról, hogy te mennyire SZERETED, próbálod leplezni, de ha egyszer, csak egyszer őszintén a szemedbe nézne, mindenre rájönne, rájönne arra, hogy bármit megtennél érte.