elment, s többé rád már soha nem mosolyog.
Elhagyott örökre, vissza sem nézett rád,
az sem érdekelte, hogy akkor épp mi bánt.
Éjszakákat átsírva szenvedtél tovább,
nem értetted, mi történt, miért nincs többé már.
Még most is csak ezen rágod magad,
a lelked összeomlott, s ez így is marad.
Becsapott, átvert, játszott veled,
mégis azt kívánod, bárcsak ott lenne neked.
De már soha többé nem jön vissza hozzád,
tudod nagyon jól, s ez az, mi igazán fáj.