A szekrény alján egy doboz. Csak annyi van ráírva: Ő!... Amikor ezt látom, mindig rá gondolok. Csakis Rá. Benne megsárgult képek, mozijegyek, lapok. S egy megsárgult póló. Az övé. Az illata megmaradt olyannak, amilyen volt. S az emlékek sem halványultak. Amikor felveszem, olyannak látom magam, amilyennek szeretném. Végtelenül boldognak. Mintha Ő is visszatért volna az életembe. S egy pillanatra talán vissza is tért. Csak nézem magam a tükörben, és mosolygok. Mintha azt látnám, amit akkor.