Hiányzol. Napról napra egyre jobban, a beszélgetések, és Te magad. Hiányzik, amikor este már alig bírtam nyitva tartani a szemem, de te még nem köszöntél el, így maradtam, csak neked írtam, és csak miattad volt jó kedvem. Igaz, sokszor veszekedtünk, és igaz nem ismerlek annyira, de egyet tudok. Hiányzol a monoton kis életemből. Néha, azon gondolkozom elmondom, de mivel semmit nem változtatna a helyzeten nem teszem és mivel nem tudom nagyon a szavakat sem megváltoztatni, és igen egyhangúnak és átlagosnak tűnik, de hiányzol, nagyon.