Amíg nem mondod valakire, hogy Ő AZ! - addig nem is szereted igazán. És ha felmerül benned a gyanú: "Lehet, hogy mégsem Ő AZ? " - azt jelenti, hogy már nem szereted.

Menj és feledj! Szívem beéri azzal, hogy megsirat és sohasem feled.

'Örökké'? Úgy érted, míg nem találsz jobbat, igaz?

Álmok, emlékek, szép szavak, ez minden, ami a múltamból megmaradt.

forrás: http://angyalka19.blogspot.hu/

Ültünk a fűben egymás szemébe nézve. " Barátok. "- visszhangzott fejemben. Bár mindketten tudtuk, hogy ez több ennél, jóval több. Ugyanakkor azt is tudtuk, hogy nem szabadna, hogy így legyen. Ezt nem játszhatjuk el még egyszer, nem lenne helyes a másikkal szemben. De fáj... Néha eszembe jut, hogy már soha többet nem ölel ÚGY. Nehéz lesz. Könnyebb lenne, ha nem beszélnénk, de mégse - mert azt nem élném túl.

Azonnal eltávolodott tőlem, ha kimutattam, mit érzek iránta, mintha nem mert volna hinni benne, hogy joga van a boldogsághoz. Emlékszem, néha úgy tűnt, jobban szeret, ha elhanyagolom, ilyenkor szerelmesebbnek látszott. De amint viszontszerettem, elhúzódott.

Mindig lesz egy ilyen ember az életedben: nem számít, hogy hány kapcsolata volt, hogy hányszor nem válaszolt az üzeneteidre, hogy hányszor nem vett rólad tudomást, hogy hányszor tett úgy, mintha nem számítanál neki, hogy hányszor ültél a földön és sírtál miatta, vagy érezted úgy, hogy semmit sem érsz. Nem számít, hányszor mondtad magadnak, hogy ő nem számít neked, de legbelül mindig mikor írt neked, rád nézett, megölelt, vagy csak kimondta a nevedet, a falak, amiket magad köré építettél, eltűntek, és nem tehettél róla, de boldog voltál... még ha nem is akartál az lenni.

- Mindketten túljuttok rajta...

-Igen, de mindig lesznek olyan kínos pillanatok, amikor egymásra nézünk és eszünkbe jut, hogy milyenek voltak a dolgok régen.

Az életem talán csak egy 404-es hiba, egy ürítetlen lomtár, egy szemetes kuka.

Gondoltál már rá, hogy vajon hány ember akarja, hogy észrevedd? De te nem teszed... mert annyira el vagy azzal foglalva, hogy téged vegyen észre valaki, aki sosem fog.

Ahogy múlik az idő, az ember elkezd gondolkozni, de mintha a napok múlásával még kevésbé tudná elfogadni, hogy az, aki közel állt hozzá, elment.

-Szeretlek!
-Hogy is van ez? Addig szeretsz ameddig nincs más… Ha ő visszajönne hozzád, te egy kis sajnálat nélkül itt hagynál engem, pedig tudod jól, hogy érzek irántad. De önző vagy, látod. Visszajött, és te megbocsájtottál neki mindent, amit tett veled. Engem meg itt hagytál, de én nem vagyok önző. Nem keresem ott a boldogságot, ahol nincs rám szükség. Nem fogok semmi problémát okozni neked, ne aggódj. Én szeretlek, és el tudlak engedni, azt remélve, hogy ha velem nem, legalább vele boldog leszel...

♥ (kép)

Olyan vagy, mint egy dal a playlistben: mindig túllépek rajtad, de sosem töröllek ki.

Nem fogjuk egymást keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, ott lesz bennem a dac, hogyha nem hiányzom, miért keresselek. Te sem fogsz hívni, már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban. Ott leszünk egymás múltjában, nézzük majd az ajtót, de nem fogjuk újra kinyitni. Nincs miért, ebből nem lesz happyend, szerelem sem, semmi. Nem vagy benne a tegnapjaimban, a holnapjaimban, mert nem akarom, hogy benne legyél.

Hiányzik... Néha ráírnék, néha meg nem... mert nem akarok megint összetörni. De jó lenne vele úgy beszélni, mint régen, barátként, vagy ismerősként. Hiányoznak azok az éjszakákig tartó beszélgetések. Tudom, hogy én rontottam el mindent. Egyszerűen attól félek, hogy most ő mondaná nekem azt, hogy mennyire is szeret engem, és, hogy hiányzom neki. Igazából nagyon szeretem még mindig, de félek... nagyon félek attól, ami megtörtént, hogy összetörtem, egyedül voltam, és ezt a rettenetes érzést nem szeretném megint átélni.. Bármennyire is szeretem. Nem tehetem!

Nem utál téged. Azt utálja, hogy nem lehet veled.

Remény, mit remélsz? - Semmit, soha többé.

Miért? - Valami megváltoztatott.

Élet, mi vagy? - Csak gyötrelem vagyok. 

Mit mondasz, szív? - Szeretek, mindörökké.

Verena (L)

Mindig olyan emberek tetszenek meg, akik:

- túl messze laknak tőlem

- sosem fogok tetszeni nekik

- lehetetlenek

- nem érdekli őket semmi

- még csak észre sem vesznek

- vagy az összes fenti.

Mindegy, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk.

Bárcsak volna öt életem. Akkor öt különböző városban születhetnék és öt emberöltőnyi ételt ehetnék, és ötféle karrierem lehetne, és ötször szeretnék bele ugyanabba a férfiba.

Még soha senki nem halt bele a szeretésbe. Viszont sokan belefáradtak a várakozásokba, a feltételezésekbe, a hallgatásba, a hazugságokba, és a fájdalomba...

Ami könnyen jön az nem tart sokáig. És ami sokáig tart, az nem jön könnyen.

Csak egy szál cigaretta volt a kezében, úgy sétált végig az utcán. Arcáról lepattogott minden érzelem, mégis erős szomorúság ült a szemében. Szét se nézett, lelépett a szürke betonútra. Nem féltette az életét. Átsétált lassan, nagy lélegzetvételeket vett, majd elmosolyodott. Nem szívből jött, sima arcmimika volt. De neki jól állt. Szebb volt így. Erős nő volt. Nőies. És túl büszke a boldogsághoz…

saját idézet !

azt mondta, bármikor írhatok - ő mindig vissza fog írni.
azt mondta, bármikor hívhatom - ő mindig fel fogja venni.
azt mondta, neki bármit elmondhatok - ő meg fog hallgatni.
azt mondta, benne bízhatok - ő nem fog csalódást okozni.


a fentiek közül az összes hazugsága volt...

nem értem, hogy lehetsz boldog, ha valaki miattad szomorú...