Hiányzik... Néha ráírnék, néha meg nem... mert nem akarok megint összetörni. De jó lenne vele úgy beszélni, mint régen, barátként, vagy ismerősként. Hiányoznak azok az éjszakákig tartó beszélgetések. Tudom, hogy én rontottam el mindent. Egyszerűen attól félek, hogy most ő mondaná nekem azt, hogy mennyire is szeret engem, és, hogy hiányzom neki. Igazából nagyon szeretem még mindig, de félek... nagyon félek attól, ami megtörtént, hogy összetörtem, egyedül voltam, és ezt a rettenetes érzést nem szeretném megint átélni.. Bármennyire is szeretem. Nem tehetem!