Lassan elfelejtem az arcod... már alig tudom felidézni. Néha úgy érzem, megkönnyebbülök, máskor idegesít, ahogy távolodsz az életemből. Elfelejtem az arcod, az illatod, a szemeidet, a mosolyod, az ölelésed, a hazugságaid... lassan elfejeltem, hogy mitől láttalak olyan különlegesnek, hogy mivel sikerült olyan csúnyán átverned. Lassan túl leszek rajtad, már nem gondolok rád. De egy dologra egész életemben emlékezni fogok: az éjszakára, amikor megváltoztattad az életem.