Annyira szeretném elmondani, hogy ez az egész helyzet... ami köztünk van... szeretném, ha el tudnám mondani, hogy mit érzek. Csak félek... félek, hogy nem értenéd meg, vagy azt mondod, nem érzed azt, amit én. Rettegek. Inkább magamban tartom. Beszélgessünk. Beszélgessünk, amíg jólesik neked. De... majd ha egyszer megunod a semmitmondó beszélgetésünket, akkor mi marad nekem? Az emlékek... Majd ha hiányod nem bírom elviselni, akkor visszaolvasom a beszélgetéseinket, és rájövök: szeretlek.