2012. október 29., hétfő

saját.

Nem értelek. És már belefáradtam, hogy mindig lessem, hogy milyen kedved van, mivel bánthatlak meg, és azt kerüljem el. Egyszer csókoltál, egyszer öleltél, és... egyszer csókoltál. Többet nem fog előfordulni, mert te úgy döntöttél. De ha egyszer megváltoztatod a döntésed, akkor rögtön szólj nekem. Mert én várlak... teli reményekkel. Mert még mindig szeretlek, és nagy nyomot hagytál a szívemben, még ha én egy kicsit sem. Hiányzol. Minden percben, minden órában.