2012. november 11., vasárnap

saját.

Vajon te is érzed még mindig, amit én? Vajon ha meglátsz, megint ÚGY fogsz ölelni? Vajon ha találkozunk, mélyen a szemedbe nézhetek? Olyan sok mindent mondanék. Remélem, ha majd a sors összehozza ismét utunkat, szemedbe nézhetek, megölelhetlek, és elmondhatom, hogy mennyire szeretlek, és a külön töltött idő alatt egyszer sem volt olyan perc, hogy ne gondoljak Rád. Ha találkozunk, ha ÚGY ölelsz, mint aki soha nem akarna elengedni. Így lesz, ugye? Megígéred?