-Miért mész mindig oda, ha tudod, hogy soha nem fog elmenni?
-Nem tudom...
-Kínozni magad?
-Nem. Csak jó visszaemlékezni, hogy valaha 'voltunk'. Együtt. Most meg csak 'vagyunk'. Külön.
-És miért vársz rá még mindig?
-Mert nem hiszem, hogy már vége. Remélem egyszer eljön, hogy elmondhassam, még szeretem, és... nélküle elveszett vagyok.