Csak ültem a padon, és a semmibe néztem, miközben az együtt töltött időket idéztem. Láttam egy alakot a bokrok mögött. Ismerős. Csak nem Ő? A szívem elkezdett vadul verni, próbáltam nyugodtnak tűnni. Zsebemből elővettem egy szál cigit, ahogyan szoktam, amikor meglátlak. Meggyújtottam. A földet néztem, és vártam, hogy oda gyere hozzám. Minél közelebb jött, annál jobban láttam... az nem Te vagy. Csalódásomat a cigaretta füstjében elveszett, majd vettem a bátorságot, és elmentem.