Mindannyiunk életében van egy beteljesületlen szerelem. Nem véletlenül, mikor rátalálunk, rájövünk, hogy megtaláltuk azt, akit kerestünk. Akit életünk végéig szeretni fogunk, és rájövünk arra, hogy mi sosem lehetünk együtt. Abban a pillanatban szétesünk, ránk tör a sírás, és órákon keresztül a padlón feküdve, kisírt szemekkel meredünk magunk elé és azon gondolkodunk, hogy miért pont velünk történik ilyesmi. Hát azért, hogy megtudjuk, hogy igazán tudunk szeretni. Bármennyire is fura, de a szerelem fájdalmas dolog, de egyszer jönni fog valaki, aki segít túllépni rajta és talán jobban fogod szeretni. Csak rá fogsz gondolni, a szabad óráidat vele, csak vele akarod majd tölteni. De majd, ha meghallasz egy régi számot, eszedbe fog jutni ő, és azok az idők, amikor még vele voltál. El fogsz gondolkozni azon, hogy ő vajon túllépett-e már rajtad, de ez örök titok marad. Ő már a múltad, és ne akard, hogy a jövőd legyen. Mert, ha belegondolsz, nem hiszem, hogy a jövődet a padlón sírva akarod tölteni, miatta.