Te voltál már úgy, hogy azt hitted belehalsz a fájdalomba annyira hiányzik? Szereted tiszta, mély szerelemmel. Hittél neki, bíztál benne, a nap minden órájában rá gondoltál, felnéztél rá, ölelő két karja közt megnyugvást találtál. Lested a gondolatát, remegve vártad a telefonját, éjszaka átbuszoztad a várost, hogy vele lehess. Mindent megtettél érte, mégis vége lett… és nem tudod miért… Azt hitted az aranyfonál, amivel összekötött a sors benneteket soha nem szakad el… Tévedtél. És vársz egy jelre, telnek a napok, hónapok, évek.. és Te vársz.