Nincs annál rosszabb, mikor azt érzed, hogy nem voltál elég jó annak, aki neked az egész világot jelentette.

Azt gondolod, hogy erős vagyok? Akkor valamit igen jól csinálok, mert nem így van.

Ha valaki nem veszi észre, hogy eltűntél az életéből, akkor nem is voltál fontos neki sohasem..

Azzal a tudattal kezdtem bele ebbe a kapcsolatba, hogy bármikor vége lesz... de azt nem gondoltam volna, hogy máris..

- találsz majd magadnak egy másik álmot.

- nem. én már nem álmodozok...

Tudom. Tudom, hogy önző dolog azt várni, hogy te is olyan szomorú legyél miattam, mint amennyire én miattad. De legalább megvigasztalna a tudat, hogy egyszer tényleg sokat jelentettem neked.

Így most már tiszta, tudom, úgysem jössz már vissza.

Naponta több százszor gondolok arra, amikor azt mondta, hogy örökké szeretni fog, és olyankor az összetört szívem még jobban összetörik..

Minden nap egy kicsit mindig belehalok, hogy tudom, már nem vagy az enyém..

Elhagysz, mert könnyebb elsétálni, mint küzdeni azért, amit valójában akarsz...

M... :/

Mindig melletted leszek, ígérem. Többet nem tehetek, mert nem éltél eddig sem vele. Vagy tudom már... biztosan valamit rosszul tettem.. és vége.. annyira fáj kimondani. Hidd el nekem, semmi se fáj jobban... az, hogy elveszítelek, az annyit tesz, hogy a szívem összetörik. De ez nem a te hibád, csakis az enyém. Hisz Én nem tudtam eleget nyújtani Neked, Én nem voltam elég jó számodra. Én csak arra kérlek, ha szomorú vagy, akkor gondolj rám, hogy én ezt nem engedném. Lehet előbb kellett volna mindez, és akkor nem fájna ennyire, hogy elveszítelek. Köszönöm még egyszer, hogy szerethettelek, köszönöm, hogy szerettél.

Nem bánom, hogy megtettem, valahol még büszke is vagyok magamra, de ettől nem jobb, mert meg kellett ismernem azt az oldalát, amit sose tudtam volna róla elképzelni. nem az fáj, hogy elutasított, hanem az, hogy rájöttem játszott velem. Színjáték volt minden pillantása, minden üzenete, minden mosolya.

Hiányzol. Hiányzik a hangod. A nevetésed. Az érzés ahogy átölelsz. Ahogy megcsókolsz. Hiányzol az életemből, hiába is próbálom elhitetni magammal hogy nem így van.

Szereted őt, ugye? - Ez csak egy egyszerű pszichológia kérdés. Nem egy név, csak úgy, megemlítve. És mégis, valaki hirtelen eszedbe jutott...

Nem tudom mi a különbség aközött, hogy nem harcolok, vagy hogy megadom magam.

Ha igazán szeretsz valakit, próbálsz neki mindent elnézni, megbocsátani és mosolyogva azt mondani, hogy semmi gond, miközben belül sírsz, amiért ezt tette.

Azt hiszem az a szerelem, ha mindent egy lapra teszel fel, ha reménykedsz a folytatásban, ha mindig várod, mindig menteni akarod a vele való kapcsolatodat. Menteni a menthetőt, még akkor is, ha már pár lélegzet vissza fojtott szón kívül semmi sem maradt belőle. Mindig ott lebeg a szemed előtt a ˝mi lett volna, ha˝, a sok kétely, félelem, attól hogy egyszer minden magyarázat nélkül hátat fordít neked, hogy hiába akarod, hogy újra a tiéd legyen, hogy újra megfogja a kezed vagy magához öleljen. Nem fog soha szeretni vagy nem ugyanúgy és ez a legrosszabb az egészben, a kapálózás.

Te érezted már úgy, hogy volt egy fiú, akit hihetetlenül szerettél, jobban mint saját magad, ám aztán ez a fiú szakított veled és ez mérhetetlenül fájt? Majd hetek, sőt hónapok múlva a fájdalom csillapodni kezdett és akkor úgy érezted, hogy készen állsz az életre újra? Hogy ismét szeretni tudsz? Újra neki vágtál, elkezdted keresni, belevetetted magad az életbe, a bulikba, a pasikba és szerelmet kerestél, de csak viszonyt találtál? Nekem is ismerős, és még nem is ez volt a legrosszabb, hanem mikor rájöttem, hogy nem a másikkal volt a baj, hanem velem, mert nem szerettem igazán és csak a régit kerestem a mostaniban.

Az ember agya tudja azt, amit a szíve nem hajlandó elfogadni.

Mit gyűlöl az ember leginkább? Nem azt, amit soha nem kapott meg, hanem amit egyszer megkapott, de nem tudott megtartani. 

saját.

Nem tudom mi tévő legyek. Nem tilthatok meg Neked semmit, ahogy azt sem, hogy ne beszélj vele, ami persze lássuk be: elkerülhetetlen. Az ideg szétvet, remegnek a kezeim, amikor belegondolok, hogy egész nap vele vagy - ami ellen nem tehetsz semmit. Félek, hogy egy napon nem leszek elég erős ahhoz, hogy megtartsalak, és szép lassan el foglak veszíteni. Én azt nem bírnám ki. Rettegek, hogy nem vagyok elég jó Neked, hogy nem adok meg mindent, amire vágysz.

saját.

Félek. Rettenetesen félek, minden egyes percben. Félek, hogy jön majd valaki jobb, valaki szebb, aki majd jobban szeret, aki majd jobban odafigyel rád. Én ezt nem akarom... Hidd el, nagyon igyekszek, hogy megfeleljek Neked. De valahogy nem mindig sikerül... Sajnálom.

Szombat hajnal volt, ránk sütött a hold; karjába láncolt, és reggelig csókolt. ♥

...még ha meg is csal, megbocsájtom, mert olyan hülye vagyok, hogy nem tudok nélküle élni. De ha tudnék se akarnék, mert mindenhogy szeretem, bármit tesz, bármit mond, mindenképp oda vagyok érte. Függök tőle.

Minden perccel jobban köt magához. ♥

♥♥♥ Márk ♥♥♥

Ha te nem lennél, én se lennék. Lehet, néha összekapunk, de nagyon szeretlek, és sosem engedlek el.

Megtanultam erős maradni, amikor azokat a zenéket hallgatom, amit együtt hallgattunk.

Számomra a tetoválás egyfajta kifejezési mód, egy összefüggő kép, amely az életem egy olyan szakaszát mutatja be, amikor sokat változtam, és próbáltam megfogalmazni magamban, hogy merre tartok. Nagyon könnyű elveszni a mindennapokban, de a rajtam látható jelképek és ábrák emlékeztetnek arra, hogy van dolgom a Földön. A feladat- és élettudatosságot jelképezi számomra, hogy honnan jövök, hová tartok, illetve hogy mik az erősségeim, és mi fontos az életben.

Elítélhetsz azért, ahogy éltem, viszont lehet, hogy Te már a negyedénél feladtad volna.

A nap, mikor elmentél, volt az a nap, mikor rájöttem arra, hogy semmi sem lesz már ugyanaz.

Kíváncsi vagyok, mit gondolsz, amikor megpillantasz. Illetve... gondolsz egyáltalán rám? Vagy én is csak épp olyan vagyok a szemedben, mint a többi ember? Talán mosolyogsz egy kicsit, amikor meglátsz. Talán sikerül néha egy kis boldogságot csalnom a napjaidba. Talán szereted, ahogy a vicceiden nevetek. Talán a te szíved is ugyanúgy megdobban ilyenkor, ahogy az enyém. Talán... remélem így van.

M ♥♥♥

Gyenge vagyok töriből, de arra emlékszem, amikor először láttalak. Nem vagyok kémiazseni, de azt még én is tudom, mi játszódik le bennem ha mosolyogsz. Rossz vagyok földrajzból, de el tudom mondani, hogy itt élsz bennem. Nem vagyok se nagy író, se költő, de azt talán ki tudom fejezni, mennyire imádlak...

Régebben még elég tapló voltam, de, ha megismersz valaki olyat, aki igazán számít, akkor nem akarsz többé tapló lenni.

Minden egyes találkozásnál ugyanazt érzem: ha nem bújhatok oda Hozzád, fölösleges élnem. ♥

.. és a füledbe súgja, szeretlek Baba. ♥ *.*

A két nap alatt beteljesedett szerelem a rákövetkezendő két nap alatt el is múlik, míg a hónapokon át kiharcolt szerelem évekig tart..

Márk ♥♥♥

Világ összes szava se lenne elég, hogy elmondjam mennyire szeretlek. Te vagy a mindenem, szeretlek most és örökkön örökké. ♥

Hiányzol. Veled akarok lenni. Szeretném, hogy átölelj, és, hogy ugyanazt érezd, mint én irántad. Hogy szorosan magadhoz húzz, és ne engedj el. Hogy érezzem a szíved dobogását. Akár meg is fordíthatnál, hogy Te is érezd az enyém, hiszen ha Veled vagyok, annyira dobog a szívem, hogy az egész testem lüktet tőle. Szeretném, hogy -mikor félnék, hogy vége lesz - felemeld ujjaddal az állam, hogy a szemembe tudj nézni. Szeretném, hogy azt súgd a fülembe, hogy ˝Sosem hagylak el!"