Azt hiszem az a szerelem, ha mindent egy lapra teszel fel, ha reménykedsz a folytatásban, ha mindig várod, mindig menteni akarod a vele való kapcsolatodat. Menteni a menthetőt, még akkor is, ha már pár lélegzet vissza fojtott szón kívül semmi sem maradt belőle. Mindig ott lebeg a szemed előtt a ˝mi lett volna, ha˝, a sok kétely, félelem, attól hogy egyszer minden magyarázat nélkül hátat fordít neked, hogy hiába akarod, hogy újra a tiéd legyen, hogy újra megfogja a kezed vagy magához öleljen. Nem fog soha szeretni vagy nem ugyanúgy és ez a legrosszabb az egészben, a kapálózás.