Vicces, de azt hittem, ez örökké tart. Hogy te örökké engem akarsz. Hogy ennek sosem lesz vége. Mert melletted igazán éreztem, hogy élek. Érted feladtam az álmaimat. És nem azért, mert ezt kérted tőlem, hanem mert te lettél az álmom. Arról álmodtam, hogy mi ketten...örökké. Azt hittem, sosem kell búcsúznunk. Hogy te majd vigyázol rám. Hogy sosem kell már félnem attól, hogy nem látom többé a szemed ragyogását, vagy nem hallom a nevetésed. Hogy többé nem szólsz hozzám édes hangodon, hogy nem fogod majd meg a kezem, ha baj van. Most eljött az, amitől azt hittem nem kell félnem. Elhagyott minden remény. Elhagyott az élet. Csak még egyszer. Csak még egyszer akarok mindent. Hogy úgy éljem át, ez az utolsó. Nem akarok búcsúzni. Nem akarok. Mert azzal bevallom magamnak, hogy vége annak, ami örökké tart. Mert számomra ez örökké tart. Csak mostantól csak a szívemben létezünk úgy, hogy MI. De még létezünk. S örökké létezni is fogunk.