Erős vagyok. De tényleg. Csak már elfáradtam abban, hogy hagyjak mindenkit kisétálni az ajtón, és ne könyörögjek neki, hogy maradjon még. Aki menni akar menjen, persze, hiába is könyörögnék. De olyan nehéz, amikor eszedbe jut minden emlék, ami közös volt, minden, ami együtt volt, és még a földön fekvő szemüveghez is tudsz egy embert kapcsolni. Mindig fáj, ha valaki elmegy. De ha elment, így kellett lennie. Még ha fáj is elfogadni.