Nem mintha zavarna. Már nem. Tőlem beszélgetnünk sem kell. Az valahogy úgyis mindig nehezen ment. Használjuk csak egymást. Ahogy te használtál engem, amíg én naivan próbáltam elhitetni magammal, hogy tényleg nagy, komoly szerelemről van szó. Megváltoztam. Megváltoztattál. Már őszintén nem érdekel, hogy milyen felszínes és hazug a "kapcsolatunk". Nem érdekel, hogy jobbak is lehetnénk. Nem érdekel, hogy van-e valaki más. Nyilvánvalóan igen. Többé nem fogok hisztizni miatta. Már nekem se te vagy az egyetlen. Minden mehet tovább, mint eddig. Azzal a különbséggel, hogy többé nem kérdezem, milyen volt a napod, vagy hogy kivel voltál este. Nem fog zavarni, hogy sohasem mesélsz. Többé nem fogok aggódni, hogy miért érsz olyan későn haza, vagy miért nem mész el dokihoz. Nem fogok kiakadni, ha eltűnsz egy hétre. Többé nem fogok erőlködni a semmiért. Legyünk csak együtt továbbra is, használjuk egymást... mostmár menni fog.
Mert már nem szeretlek többé.
