Elegem van abból, hogy órákat töltök azzal, hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak, aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért, hogy elrejtsem a könnyeimet. Végeztem azzal, hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni, mikor tisztán látszik, hogy nem fog sikerülni.. nem bírom tovább.

Attól ne tarts, hogy jön más, nekem rajtad kívül nem kell más, mert te egy életre elvarázsoltál.

köszönöm Ricsii. ♥*-*

Utálom a szemedet, utálom a hajadat, azt a jól ismert kopott farmerodat, utálom a flegma barátaidat, a nevetésed és azt mikor megríkatsz. De tudod, hogy mit utálok a legjobban benned? Azt, hogy ezek után még eléred, hogy szeresselek.

Soha nem bírok magammal, mindig pörgök, mint a játszótereken az utcakölykök.

Ne vedd fel rögtön a kagylót. Hagyd, hogy legalább háromszor csörögjön. Ha rögtön felemeled, azt fogják hinni az emberek, ez semmit sem csinál, csak várja, hogy valaki rácsörögjön.

mennyire igaz..

Emlékszem mikor kislány voltam, az autóban mindig nekidőltem az ajtónak, de bezártam, mert féltem, hogy kiesek. Most mikor már "nagylány" vagyok, az autóban mindig nekidőlök az ajtónak, de nem zárom be, hátha kiesek...

Valaki voltál a szememben, helyed volt a szívemben. De akit most látok, az már nem te vagy, vedd már észre magad. Mert én többet nem szólók rád, csak mosolyogva megyek tovább.

Akadnak olyan lányok szép számmal, akiknek ha szárnyuk volna, nem angyalok, de sokkal inkább tökéletes libák lennének.

Minden nap elmondhatják, hogy gyönyörű vagy és mondhatják az emberek, hogy tökéletes vagy minden értelemben, de te ezt egyetlen percben sem hiszed el, mert aki téged érdekel az nem így gondolja.

Egy szótár, egy élet is kevés, hogy leírjam, szívemnek mit érsz.

Aztán van egy egészen másfajta szerelem, a legkegyetlenebb fajta, amelyik szinte megöli áldozatait. Úgy hívják: viszonzatlan szerelem! Na, én ennek a szakértője vagyok.

Kettészakad a szívem, ha veled vagyok, de akkor is így érzek, ha külön vagyunk, és nem számít mit teszek, érzem a fájdalmat... hát veled vagy nélküled?

Csak hinnem kellett Benned. És hittem elhittem mindent. Csak egy lépést tegyek Egyetlen egyet. És boldogságért azt a lépést megtettem. Féltem is. Kimondhatatlanul féltem. Tőled is. S attól, hogy elveszítlek. S lám, jogos volt a félelmem. A csend darabokra szakadt bennem. Mit akarok én tőled? Miért, miért szeretlek? Még most is vágyott, hiányolt gyilkosom Marad benned valami az elhagyottból? Nem tudok olyan mélyre ásni hogy ne fájjon bennem. Az, aki vagy akik együtt voltunk de már csak bennem. Próbálom építeni a saját világom. De tényleg ez az én valóságom? Nélküled? Ez nem én vagyok. Nem lehetek! Jönnek a napok szigorú rendben. De falhoz szegeznek az emlékek. Én így nem élek! Csak létezek. A szemedbe nézek. De nem, mégsem. Már nem merek. Szólnék hozzád, de nincs szavam. Még akarnálak, de tudom, többé már nem szabad. Te ott, én itt állok egymagam. A sírás a gyengék menedéke. De erős én sosem lehettem. Melletted nem is kellett. Most mégis szükséges. De sírok. Mégis. Tán csak a lelkem veszi most el a pillanat? Annyira sajnálom, hogy belőlünk semmi sem marad. Mától csöndesen szeretlek s többé sosem látlak. Tudom jól, majd kísértesz elérhetetlen álmaimban. Hogy te is velem álmodsz épp, képzelhetem majd? Nem láthatlak, nem szólíthatlak meg. De hidd el, valahol mindig ott leszek veled. Billenő egyensúly. Zsibbadt fásultság. Köd szitál odakint. Köd szitál idebent..

Tudod, én nem vagyok szomorú. Csak már nem emlékszem, hogyan kell abbahagyni a sírást.. Már nem emlékszem hogyan kell boldognak lenni.

De hiányzol értsd már meg! Felfogod, hogy mit tettél velem? Tönkretetted az életem. Nem. Nem azzal, hogy elmentél. Azzal, hogy hagytad, hogy szeresselek. S azzal, hogy talán szerettél! Mert ugye nem hazudtál?! Kérlek, mondd, hogy igaz volt. Mondd, hogy az együtt töltött idő neked is fontos volt. Ez jelenthetné nekem a megnyugvást. Nem lenne több bizonytalanság. Nem félnék már. Nem félnék a jövőtől. Csak várnám azt. Csak sodródnék az árral. Egészen addig, amíg újra képes lennék szeretni...valaki mást. Egészen addig, amíg újra boldog lehetnék. Akkor megtörne a jég, s újra boldog lennék. De addig benned élek majd. Ott motoszkálok a fejedben, a szívedben, minden mozdulatodban. Érezd, hogy mi voltál nekem. Érezd, hogy örökké szeretlek! Akkor is, ha már más lesz velem. Akkor is! Mert te egy egészen különleges része voltál az életemnek. Még ha rövid időre is. De soha nem felejtelek! Ezt jegyezd meg! Tönkre tettél, de megbocsátok! Csak emlékezz. A szívedben égek. Örökre beleírom magam a szívedbe! Ahogyan te tetted az enyémbe. Örökre itt maradsz. Mi össze tartozunk itt belül, ha kívül nem is lehetünk egymáséi. Talán máskor, egy másik korban, egy más világban. De talán eljön még a MI időnk. Talán. De ha nem, az emlékeink lesznek az életem! Akkor már ezért megérte. Mert itt belül mindig egy részem a tiéd lesz! Csak a tiéd. Vigyázz rá! S én is vigyázok a te egy részedre. Ígérem. Ígérem. Csak ne felejts el. Soha! Kérlek!

Vicces, de azt hittem, ez örökké tart. Hogy te örökké engem akarsz. Hogy ennek sosem lesz vége. Mert melletted igazán éreztem, hogy élek. Érted feladtam az álmaimat. És nem azért, mert ezt kérted tőlem, hanem mert te lettél az álmom. Arról álmodtam, hogy mi ketten...örökké. Azt hittem, sosem kell búcsúznunk. Hogy te majd vigyázol rám. Hogy sosem kell már félnem attól, hogy nem látom többé a szemed ragyogását, vagy nem hallom a nevetésed. Hogy többé nem szólsz hozzám édes hangodon, hogy nem fogod majd meg a kezem, ha baj van. Most eljött az, amitől azt hittem nem kell félnem. Elhagyott minden remény. Elhagyott az élet. Csak még egyszer. Csak még egyszer akarok mindent. Hogy úgy éljem át, ez az utolsó. Nem akarok búcsúzni. Nem akarok. Mert azzal bevallom magamnak, hogy vége annak, ami örökké tart. Mert számomra ez örökké tart. Csak mostantól csak a szívemben létezünk úgy, hogy MI. De még létezünk. S örökké létezni is fogunk.

Kibírhatatlan a fájdalom, hogy nélküled kell élnem...

Csalódtam. Megint csalódtam. De nem baj, majd idővel jobb lesz –mondogatom. De nem. Soha nem lesz jobb. Mire kiheverném az előző csalódást már rögtön jön a másik. Mintha egy hülye körforgás lenne az élet. Mert az is. Egy rohadt körforgás az egész élet. Megismersz valakit, megszereted, csalódsz benne és szakítotok. Aztán megint megismersz valakit és kezdődik előröl az egész. Azt mondják, hogy más vállán könnyebb a feledés. De nem mindig. Megszereted azt a srácot is. És benne is csalódnod kell. Ez lenne az a csodás, boldog élet amiről mások beszélnek? Mert szerintem ez nem a csodás boldogság. Köszönöm de én ebből az életből nem kérek.

Unom a villamost, unom a buszokat, és unom már, hogy mindenki baszogat.

Nem szeretem, ha van időm gondolkodni. Olyankor mindig elkeseredem.

Elérkezett ez a nap is, 3 hónapja veled, ezalatt az idő alatt a szívem adtam neked. Szeretlek téged és érzem te is szeretsz, a kis butaságaimon sokszor jókat nevetsz. Remélem lesz még sok ilyen boldog hónapunk, hogy együtt töltjük minden egyes holnapunk.

Mikor megismertelek, még nem tudtam, nem gondoltam, hogy valaha szeretni foglak. Ma már képtelen vagyok elképzelni, hogy nem szeretlek.

viszlát Gergő. :)

...és messziről súgom csendesen: köszönöm, hogy szerethettelek.

Most egy kis személyes féle.. Sajnálom, ha úgy 2 naponta frissítem a blogomat. Csak van amikor nemférek a géphez vagy a városban mászkálok. Próbálom ezeket pótolni, hogy többet rakok fel. Mint most. Sajnálom, és jó olvasgatást. ! :)

"A lány ír a fiúnak egy utolsó üzenetet,

Vár és csak vár, de válasz nem jön rá.

                      A lány gondolja magában, a fiúnak mind ez nem elég.

Nincs más hagynia kell és élni az életét."

Van egy fiú, akire vágyom. Vágyom, hogy visszatérjen hozzám. Beleremegek, ha meglátom az utcán. Tudom, hogy egy olyan kincset vesztettem el, amit a világon soha többé nem lelhetek. Volt pár rossz húzásom, amit nagyon bánok, és sajnálok. De nagyon remélem, hogy még egy esélyt kaphatok. A világon senki másra nincs szükségem, mert nekem itt vagy Te. Te vagy az életem. Tudom, találnál nálam sokkal jobb lányt, aki csinosabb, szebb, okosabb, tökéletesebb. Mert én egy tökéletlen lány vagyok. De egyben senki nem jobb, mint én. Senki nem szeretne téged jobban, mint ahogy én szeretlek téged. És most kimondom: szeretlek. Szeretlek.

 2 hónapja, hogy elváltak útjaink. 2 hónapja, hogy eggyé váltak ajkaink.

Aki mindig szeret, az sosem szeret igazán, aki mindig nevet, annak valami nagyon fáj.

Én nem várom el egy pasitól sem, hogy bókoljon vagy virágot hozzon...csak annyit szeretnék, hogy átöleljen
és érezzem, hogy szeret. Érezzem, hogy ő kell nekem..semmi más.

képet köszönöm Nórinak. ♥:)

Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.

Meg van írva, hogy az élet nehézségeit és fájdalmát csupán egyetlen szó enyhíti. Ez a szeretet. Én hiszek benne. Ez nem jelenti azt, hogy nem volt nehéz, hogy soha nem lesz az. Csak azt, hogy melletted megtaláltam a békét és a bátorságot. Bátorrá tettél és szeretni foglak, míg világ a világ. Erre megesküszöm.

Azt gondolta, hogy nekem az éppen elég, ha hetente egyszer-kétszer az életembe lép... hogy leül, és kérdés nélkül meséli, mi a gond.

Szeretném azt hinni, hogy fontos vagyok neked. De már nem tudom mit higgyek.

Tudod, én nem vagyok szomorú. Csak már nem emlékszem, hogyan kell abbahagyni a sírást.. Már nem emlékszem hogyan kell boldognak lenni.

Ültem a földön, csak ültem. Nem tudom hány percig, vagy óráig, csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam, mikor puszit adtál, hogy böktél meg, amikor viccelődtünk. Csak magunkat láttam...együtt. Lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak ott, akkor, mindig, és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt, hogy ne féljek ezt kimondani! Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek.

Ott ült mellettem, olyan közel, hogy akár megérinthetném, és mégis olyan távol, mintha csak a képzeletemben élne...

"Egy törött szív széthullott a szélben, egy halk sóhaj hagyta el a számat és tudtam, itt a vége, többé nem látlak."

"Nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom... Nagy fájdalommal jár, ha elveszítesz valakit, akit szeretsz. Nincs annál kegyetlenebb dolog a világon."

Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk. Búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid. Remélem olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem...remélem lesz erőd, hogy újra elkezdd.

Ha mindenki elhagyott, és senki sem szeret már, gyere el hozzám és én szépen füledbe súgom: Nekem sem kellesz már.

"A végén minden jól kell, hogy végződjön. Ha nem jó, akkor még nincs vége."

A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még akkor sem, ha nincs benne semmi különös. Én én magam vagyok, és ez több annál, amit néhányan elmondhatnak magukról.

Nincs rosszabb, mint úgy érezni, hogy senkit sem érdekel, hogy létezünk, hogy senki nem figyel arra, amit mondunk, és hogy a világ tökéletesen működik a mi zavaró jelenlétünk nélkül is...

...nem kérek még több érzelmet.

Sokan mondják, hogy az aki lettem, nem én vagyok. De mit csináljak, ha egyszer az élet velem kibaszott?

Azt tudom, hogy ha a sírásokra gondolok vissza, akkor nevetek rajtuk. De...sosem gondoltam volna, hogyha a nevetésekre gondolok vissza, akkor sírni fogok.

" Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi... "

Összetörik a szívem, amikor látom, hogy megcsókolod őt...

...bárcsak azt mondhatnám egyszer: "Igen, rajta túl vagyok."

Megalázva, egyedül ültem egy padon kint az esőben.

...dobozba zártam az álmaimat.